Az Újszövetség és a Tóra - Or-Zse

60
A Tanach – számtalan történet és zsoltár stb. – egybehangzó üzenete e tekintetben
véleményem szerint az, hogy az ilyen esetben az Istennel szövetségben álló ember vagy
közösség – azaz mindenekelıtt a zsidóság – még abban az esetben is számíthat Isten
beavatkozására, ha ehhez Istennek fel kell függesztenie a természet törvényeinek mőködését,
és szubjektív vagy objektív csodát kell tennie. Ez az a bizalom, amelyrıl a 78. zsoltár a
csodákról való tanúságtétel kapcsán beszél, s amelyrıl azt írja, hogy ez a bizalom egyes
esetekben szükséges lehet a morálisan helyes cselekvéshez is. Ez utóbbira példaként
említhetnénk a szombat- és a jóvél-év esetét a Tórából, hiszen amikor e két év találkozott
(azaz a hetedik szombatév és a rákövetkezı 50. év), akkor nem kis Istenbe vetett bizalmat
igényelt mindkét évben mőveletlenül hagyni a földet, és a tartalékokból élni, márpedig a
parancsot csak ezen bizalom alapján lehetett megtartani, vagyis ez a bizalom alapjául szolgált
a vallástörvény megtartásának, amint errıl a Tóra explicit módon beszél:
Ha pedig azt mondjátok: mit eszünk majd a hetedik évben, ím nem vetünk és nem győjtjük be
termésünket – én rendelem áldásomat számotokra a hatodik évben, hogy meghozza a termést három évre;
vetni fogtok a nyolcadik évben és esztek a régi termésbıl – a kilencedik évig, míg bejut annak termése,
régit esztek. 114
E parancs megtartásához tehát szükségszerő volt hinni egy megígért – objektív, de
legalábbis szubjektív – csoda rendszeres bekövetkeztében. Itt a csodahit ismét szervesen
összekapcsolódott a Törvény megtartásával, és mintegy a hétköznapi élet szerves részét is
képezte.
Úgy gondolom tehát, hogy az ilyen elbeszélések, tanúságtételek funkciója az is, hogy a
szöveg olvasói maguk is bízni tudjanak Istenben, egyénileg vagy közösségileg, az esetleg
kilátástalanul nehéz helyzetekben. (A bibliai csodáknak ezt az üzenetét a következetesen
végigvitt szesszacionizmus a mai ember vonatkozásában már nem fogadja el.) Ez az üzenet
természetesen nem a történettudósokhoz szól, hanem egyszerően csak az emberekhez. Az
ember mint ilyen egyetemesebb lény, mint az ókortörténész. Tudatosítanunk kell, hogy a
Szentírás nem a tudósoknak íródott, hanem minden embernek, és funkciója nem csupán a
modern történettudomány információkkal való ellátása, hanem ennél jóval sokrétőbb.
Azonban a csoda-történetek ezen funkciója nem teljesül, ha a csodákat csak mitikus, legendás
elemekként értelmezzük, és megtagadjuk az alapszöveg azon jogát, hogy valóságos, múltbeli,
megtörtént tényként állítsa ıket, sıt – amennyiben csak saját történetírói elveinek feleltetjük
meg, és nem a modern elveknek – történelmi tényként állítsa ıket. Ha a bibliai csodák nem
történtek meg, én sem bízhatom abban, hogy hasonló helyzetben megmenekülök. Ha csak
mitikus értelemben igazak, én is csak mitikus, és nem valóságos értelemben fogok
114 Lv 25:20-22.