Az Újszövetség és a Tóra - Or-Zse

119
vonatkozik, hogy valaki a szó „fizikai”, „genetikai”, valóságos értelemben lenne Isten fia,
azaz hogy maga Isten nemzette volna a szó szoros értelmében, hanem csak arra, hogy jóllehet
emberi apa gyermeke, de Isten mégis úgy bánik vele, mintha fia lenne. Ezzel szemben az
„újszövetségi-történeti” Jézusról nagyon nyomatékosan az állíttatik a szövegekben, hogy ı a
szónak nemcsak metaforikus, hanem valóságos, „fizikai” értelmében is Isten fia „apai ágon”,
és mint ilyen, az egyetlen. A kérdésünk tehát az, hogy ez az állítás elvileg ellentétben áll-e a
Tanachhal (mert hogy a szóbeli Tannal ellentétben áll, az nyilvánvalónak tőnik), vagy
megtalálhatja-e abban az alapját.
Túl az egész Izraelre vonatkozó „metaforikus istenfiúságon”, a Messiás egyéni
istenfiúságának koncepcióját elsısorban a Dávidnak és leszármazottainak adott ígéretek
alapozták meg a Tanachban:
…midın betelnek napjaid és fekszel ıseidnél, akkor fenntartom utánad magzatodat, mely testedbıl
származik és megszilárdítom királyságát. İ épít majd házat nevemnek, s megszilárdítom királyságának
trónját mindörökre. Én leszek neki atyjául és ı lesz nekem fiamul [ání ehje ló l’áv v’hú jihje li
l’vén]… 367
İ szólít engem: Atyám vagy, Istenem [áví áttá élí] és segítségem sziklája; én meg elsıszülötté teszem
ıt [ání b’chór ett’néhú], legfelsıbbjévé a föld királyainak… 368
…összeállanak a föld királyai, és együtt tanakodnak a fejedelmek az Örökkévaló és az ı fölkentje
[m’síchó] ellen… Az égben trónoló nevet, az Úr gúnyolódik rajtuk, akkor beszél hozzájuk haragjában
és hevében megrettenti ıket: Hisz én iktattam be királyomat Ciónon, az én szent hegyemen. – Hadd
adok hírt törvényrıl! Az Örökkévaló szólt hozzám: fiam vagy, én ma szülıd lettem [b’ní áttá ání hájjóm
j’lid’tíchá = ma szültelek/nemzettelek]… 369
Köztudott, hogy az idézett helyeket Dávidon, Salamonon és leszármazottaikon kívül igen
erıteljesen a Messiásra is vonatkoztatták a rabbinikus irodalomban is, sıt ıbenne várták ezek
végsı beteljesedését. A targumok pusztán azért, mert egy versben Isten „fiának” szólít valakit,
máris messianisztikusan értelmezik a szövegrészt, 370 akkor is, ha erre semmi más nem utal
benne. Egészen közeli olvasatban azonban ezek a szövegek önmagukban nem adnak
eligazítást arra nézve, hogy a Messiás istenfiúságát metaforikusan vagy bető szerint kell-e
érteni – ez tehát már értelmezés kérdése. Tömören megfogalmazva: az újszövetségi Messiáskép
mindössze abban különbözik a rabbinikustól, hogy határozottan leteszi a voksát a bető
szerinti értelmezés mellett, míg az utóbbi viszont nem dönti el ezt a kérdést. (Hangsúlyozom:
nem dönti el, de nem tagadja explicit módon egyiket sem – persze talán azért sem, mert
eszébe sem jut a bető szerinti értelmezés lehetısége.) Az Újszövetség egészére nagyon
367 2Sám 7:12-14.
368 Zsolt 89:27.
369 Zsolt 2:2,4-7. Azt, hogy Istennek van egy konkrét fia, az Írás máshol is nyíltan állítja: „Mi a neve [Istennek],
és mi fiának neve [úmá sem b’nó], hogyha tudod?” (Péld 30:4)
370 Pl. ld. Jer 31:9, 20.