Az Újszövetség és a Tóra - Or-Zse

148
nyert, mint ezt a Targum és a D’várím Rábbá 1:20 492 világosan tükrözi, hiszen Chizkijáhú
uralma végül nem eredményezett örök biztonságot és békét. (Hillél említett „megintése” a
többiek által még Jézus gyermekkorának idejére datálható, tehát a Jes 9:5-6 e messiási
értelmezése Jézus tevékenysége idején már ismert lehetett.)
A Targum ugyanis így fordítja a kérdéses részletet: „máflí máflíá écá eláhá gibbárá kájjám
álmájjá m’síchá dís’lámá”, azaz: „csodatevı, a csodatevı tanács, a hıs isten, az örökké létezı,
a béke messiása.” A héber eredeti szavainak egy részét jelzıs, illetve birtokos szerkezetként
fogja fel; a héber él szót, amely Istent és bírót egyaránt jelenthetne, Istennek fordította (az
eláh, eláhá tudtommal 493 az arámiban nem jelent bírót); a szár szót m’síchának, „a Messiás”-
nak konkretizálta.
Rási Tanachhoz főzött kommentárjában a középkorban – immár nyilvánvalóan a keresztény
értelmezés ellen küzdve – a fentiektıl mind eltérve a nyolc nevet a mondat alanyaként
értelmezi, ti. Isten neveiként, aki nevet ad Chizkijáhúnak, de nem ezeket, vagy legfeljebb csak
a Szár-Sálóm nevet.
Ha azonban az ókori forrásoknál maradunk, a következıket állapíthatjuk meg: 1. a
mondatot messiási próféciaként értelmezik; 2. a nyolc nevet külön névként vagy – közülük
négyet két szintagmaként véve – hat névként veszik; 3. az él szót csak a Szeptuaginta
igyekszik angyalként értelmezni (és egyik forrás sem értelmezi explicit módon bíróként).
Eszerint az Él vagy az Él-Gibbór a Messiás egyik megnevezéseként vehetı számításba.
Állításom – teológiai és vallástörténeti szempontból egyaránt – mindezzel kapcsolatban a
következı: ennek a mondatnak létezik olyan, nyelvtanilag helyes olvasata, amelyre a korai
zsidókereszténység támaszkodhatott, mint a Messiás isteni természetét közlı vagy alátámasztó
Tanach-szöveghelyre. Történettudományi szempontból nézve sem „történetietlen” tehát azt
mondani, hogy az 1. századi zsidóságban elképzelhetı olyan felfogás, amelyik a Messiást
isteni természető lénynek is látja, anélkül, hogy e mögött okvetlenül pogány-hellénisztikus
befolyást kellene feltételeznünk.
492 „Azt mondta [Jákób] neki [Ézsaunak]: Még meg kell születnie tılem a Messiásnak, akirıl meg van írva: Egy
gyermek születik nekünk…”
493 A Jastrow szerkesztette A Dictionary of the Targumim… szócikke nyomán.