Az Újszövetség és a Tóra - Or-Zse

200
levelek az állatok vére helyett Jézus bőnbocsánatért kiömlött vérére helyezik a hangsúlyt; 660
de ettıl eltekintve nem foglalkozik rituális kérdésekkel (ez az elızı levelekre sem volt
jellemzı). Határozottan megerısíti viszont az erkölcsi jellegő parancsokat, a következı
mondatokkal:
Abból tudjuk, hogy megismertük İt, 661 ha megtartjuk a parancsait. Aki azt állítja: „Megismertem
İt” – de a parancsait nem tartja be, az hazug, és nincs benne az igazság. De aki megtartja az İ beszédét,
abban az Isten szeretete valóban tökéletessé vált: ebbıl tudjuk, hogy İbenne vagyunk. Aki azt mondja,
hogy İbenne marad, az köteles úgy élni, ahogyan İ élt. Testvérek, nem új parancsot írok nektek, hanem
a régi parancsot, amely kezdettıl fogva a tiétek: a régi parancsolat az Ige, amelyet kezdettıl fogva
hallottatok. De ráadásul [palin] új parancsot írok nektek, amely valóságos İbenne és bennünk, mert a
sötétség oszlik, és már ragyog az igazi világosság. Aki azt állítja, hogy a világosságban van, mégis
győlöli a testvérét, még a sötétségben van. 662
Abból tudjuk meg, hogy szeretjük az Isten gyermekeit, hogy Istent szeretjük, és az İ parancsait
megtartjuk. Mert ez az Isten szeretete, hogy a parancsait megtartjuk… 663
A kissé misztikus stílusban fogalmazott szöveg az Isten – valamint Jézus – iránti szeretet
lényegét parancsai(k)nak megtartásában látja – ez nagyon közel áll a judaizmus felfogásához.
János kiemeli, hogy nem új parancsról ír, hanem a régirıl: ez egyértelmően a Törvényre utal.
Ugyanakkor újat is ír ráadásul [palin] – de a kettı egységét sugallja –, a testvérszeretet jézusi
parancsát, amely nélkül a régi sem ad világosságot; s amely persze nem áll távol a Tóra
szellemétıl (sıt a szóbeli Tóra felfogásától sem). 664 Hogy a Törvény lényege kezdettıl fogva
a testvérszeretet volt, azt késıbb Káin és Ábel történetével bizonyítja: az ısbőn után
elkövetett elsı emberi bőn a Tórában a testvérszeretet elhagyása volt. 665 Felhívja a figyelmet
arra is, hogy a Jézust követıknek úgy kell élniük, ahogy ı élt – ez nyilván vonatkozik a
Törvényhez való viszonyukra is.
Ugyanez a gondolat János második levelében:
Most is kérlek téged, asszonyom – nem mintha új parancsot írnék neked, hanem, ami kezdettıl fogva
a miénk –, hogy szeressük egymást! Az a szeretet, hogy az İ parancsainak megfelelıen élünk; ez a
parancs, ahogy kezdettıl hallottátok, hogy ebben éljetek. 666
A János 1. levele késıbb így folytatja:
Mindaz, aki bőnt követ el, törvénytelenséget [anomia] is cselekszik, mert a bőn a törvénytelenség.
Azt is tudjátok, hogy İ azért jelent meg, hogy a bőnöket elvigye [vagy megszüntesse], és İbenne
nincsen bőn. Senki sem él bőnben, aki megmarad İbenne; aki bőnben él, nem látta İt, és nem ismerte
meg İt. Gyermekeim, ne vezessen félre titeket senki! Aki igazságosan cselekszik, az igaz, ahogyan İ
igaz. Aki bőnben él, a Rágalmazótól [diabolosz, szátán] származik, mert a Rágalmazó kezdettıl fogva a
bőnt cselekszi. Azért jelent meg az Isten Fia, hogy a Rágalmazó munkáit megsemmisítse. Senki nem
660 1Jn 1:7, 2:2, 4:10 stb.
661 Istenre és Jézusra egyaránt vonatkozhat a névmás, itt is, és a következı mondatokban is.
662 1Jn 2:3-9.
663 1Jn 5:2-3.
664 A Jézus által adott új parancsról lásd a 2.2.2.2. alfejezetben írottakat.
665 1Jn 3:11-16.
666 2Jn 5-6.