Az Újszövetség és a Tóra - Or-Zse

26
lehetséges, abszolút igazságként van jelen a történettudomány mővelıinek tudatában, 34 és
tudományuk tudományon kívüli, hitbeli alapját képezi, akadálytalanul és nagyon erıteljesen
mőködik a tudományuk tárgyát képezı anyag szelekciójában, eleve meghatározva azt az
értelmezést, amely nyomán a szöveg által állított múltbeli tények történelmi tényekké
válhatnak. Ez nemcsak a Szentírás, hanem minden forrás tekintetében automatikusan
mőködik, s egyszerően fogalmazva, az a – bizonyítatlan és kimondatlan – axióma áll mögötte,
amely szerint csodák pedig nincsenek.
Hogy mikor tekintjük bizonyítottnak egy tény megtörténtét, ez a jogban és a történészi
munkában egyaránt többféleképpen is megítélhetı. Hogy a több egybehangzó tanúvallomás
mellett igénylünk-e tárgyi bizonyítékot is, vagy fordítva, a legtöbb jogrendszer szerint
bizonyos rögzített keretek között végsı soron a bíróság szabad mérlegelésének hatáskörébe
tartozik. A történettudományban számos koncepció látott már napvilágot ezt a kérdést
illetıen. Más az ókori görög történetírás felfogása és követelményrendszere, 35 kicsit más
Josephus Flaviusé, 36 más Leopold von Ranke-é, 37 megint más a pozitivistáké és más a
posztmoderneké. Ebbe a nagyon messze vezetı történetfilozófiai vitába nem kívánok most
belebocsátkozni. Azt viszont mondhatjuk, hogy erıs rokonság áll fenn a jogi és a
történettudományi bizonyítás módszertana között, mert alapvetı szándékaiban mindkettı egy
múltbeli tény biztos megtörténtére vagy meg nem történtére kíváncsi. A jogi bizonyítás
felelıssége jobban érzékelhetı, mivel ott a folyamat végén születı ítéletben egy emberi sors
dıl el – a történész bizonyításának kisebb a közvetlenül érzékelhetı tétje, hosszú távon
azonban sok emberi sors eldılésében lehet szerepe.
Felmerül a kérdés, hogy egy történeti jellegő szövegen milyen elveket kérjünk tehát számon
ahhoz, hogy állításait történetileg igazaknak fogadjuk el. Mindenesetre bizonyosnak látszik,
hogy ókori szövegtıl nem kérhetjük számon a modern történettudomány elveit. A mai jog
esetleg vitathatná annak helyességét is, hogy a mózesi Törvény két vagy három egybehangzó
tanúságtételre minden további bizonyíték nélkül halálos ítéletet is hozhatott – bár ezt a szóbeli
Tan éppen ezért erısen megszigorította –, vagyis a legnagyobb súlyú kérdésben is
bizonyítottnak tekintette a tény megtörténtét mindössze két vagy három ember egybehangzó
34 „A modellekrıl (…) nincs különösebb mondanivalóm, ezek látják el a tudósok csoportját a megfelelı
analógiákkal, illetve, ha komolyan veszik, egy ontológiával.” (Kuhn: Second Thoughts on Paradigms, idézi:
Fehér: Thomas Kuhn tudományfilozófiai „paradigmája”, 244. o., kiemelés tılem.)
35 Ebben Thuküdidészt tartják paradigmatikusnak, ı elveit a peloponnészoszi háborúról szóló mővének elsı
könyvében fogalmazta meg (In: Thukydides).
36 Flavius A zsidó háború elıszavában (17-22. o.), valamint az Apión ellen, avagy A zsidó nép ısi voltáról címő
mővében tisztázza részletesen ezen elveit. Mégis folyamatos vita tárgya Flavius viszonylagos
megbízhatatlansága.
37 Errıl lásd: Breisach: Historiográfia, 239-240. o.