Az Újszövetség és a Tóra - Or-Zse

13
A héber, arám vagy görög nyelvő idézeteket, szövegeket fonetikusan átírva fogom közölni,
fıként azért, hogy az elıbbieknél a jobbról balra történı írás által keletkezı tördelési
nehézségeket elkerüljem. Az átírásban a szefárd kiejtést követem. A héber és az arám
esetében a chet, illetve spiráns cháf hangot ch-val írom át (chochmá, b’ráchót), eltérıen az
akadémiai szabálytól; a hangzó s’vá-t pedig felsı aposztroffal (’) jelzem (t’suvá, b’hémá). Az
ajin és alef hangzókat nem különböztetem meg semmilyen jelzéssel. A pátách, kámec
magánhangzókat mindig á-nak írom át, hosszúságuktól függetlenül, kivéve akkor, ha a
magyarban is viszonylag megszokott szóban szerepelnek (misna, Tóra). A teljes (joddal,
vávval kiírt) í-t, ú-t, ó-t mindig hosszú magánhangzóval jelzem (chúllín, b’résít,
Málchícedek), kivéve ha a magyarban viszonylag megszokott szóban állnak (Szanhedrin,
rabbi). A dáges nélküli távot nem th-nak, csak t-nek írom át (bát-kól, b’résít).
A görögben a phí-t f-nek írom át (Efeszosz), és – a hébertıl eltérıen – használom a kh, th –
magyarban egyébként nem létezı – betőket is (khronosz, theosz), amint ez szokás is. Az
omikron-üpszilón diftongust u-nak, az alfát mindig a-nak írom át.
A magyarban is bevett neveket és szavakat (Ábrahám, Izsák, Szodoma, Mózes, Jézus, Pál,
Messiás stb.) azonban a megszokott módon írom.
A Tanachot magyarul az IMIT-fordításból 10 fogom idézni, csak ha szükséges, akkor
fordítom le magam is újra a szöveget. Ilyen esetben a fordítás alapjául a Biblia Hebraica
Stuttgartensia kiadást fogom használni. Az Újszövetséget többnyire saját fordításomban
idézem, ez néha vagy részleteiben megegyezik a Szent Pál Akadémián jelenleg készülı
fordítással, mert az ezen dolgozó csoport egyik tagja vagyok. A görög szöveget általában a
Nestle-, illetve Nestle-Aland-féle kiadások alapján fordítom; azért használom mindkét
kiadást, mert kritikus apparátusuk helyenként különbözik, a kettı együtt ad teljes képet az
Újszövetség szövegének kéziratairól; valamint helyenként a Textus Receptust, a Bizánci
Szöveget, a hivatalosan elfogadott görögkeleti ortodox szöveget és a Stephanus (Robert
Estienne-féle) szövegkiadást, a Vulgátát és a Pesittát is felhasználom az elemzésekhez. A
Misnát, a Babilóni Talmudot, a Midrás Rábbát és a Zóhárt a Soncino-féle angol fordítást
követve közlöm, de természetesen a héber-arám eredetit is figyelembe véve, ha kell,
korrigálva az angol fordítást; a Jeruzsálemi Talmudot és a többi rabbinikus iratot (Jálkút,
Szifré stb.) a Felhasznált irodalomban megadott kiadások alapján. Ezeket a forrásokat a
továbbiakban külön nem jelzem (könyvészeti adataikat ld. a Felhasznált irodalomban),
minden egyéb felhasznált irodalmat azonban lábjegyzetben közlök.
10 A következıkben felsorolt felhasznált bibliai, rabbinikus, qumráni és más ókori auktorok szövegkiadásait és
fordításait is lásd a Felhasznált irodalomban.