Az Újszövetség és a Tóra - Or-Zse

62
Most pedig egészen röviden meghatározom, mit értek az eddig is sőrőn használt „közeli
olvasat” fogalmán.
1.3. A közeli olvasat kritériuma és fogalma e tanulmányban
A közeli olvasás (close reading, New Criticism, explication de texte, szövegközeli olvasás,
figyelmes olvasás) fogalmát a megszokott irodalomtudományi értelemben használom, azzal a
megszorítással, hogy nem irodalmi, hanem teológiai megközelítésben alkalmazom, mint már
az eddigiekben is. Nem fogok olyan részletes szövegelemzéseket végezni, „ágrajzokat”
készíteni – legalábbis e tanulmány lapjain –, amilyeneket ez a módszer az
irodalomtudományban megkövetel, mivel erre nem lesz itt helyem, hanem elsısorban azt a
hozzáállást értem alatta, amely a szöveget és annak értelmezését nem rendeli alá a szövegen
kívüli információknak, viszont különlegesen nagy figyelmet szentel a szöveg saját
intencióinak, fogalomhasználatának, nyelvi, szerkezeti összefüggéseinek feltárására stb., hogy
ezzel annak legsajátabb, legelsıdlegesebb jelentéseit feltárja. Az utóbbi évtizedekben az
irodalomtudományból átvette ezt a megközelítésmódot a teológia is. 116
Ezzel nagy vonalakban áttekintettem azokat a módszertani és filozófiai alapelveket,
amelyek mentén a továbbiakban témámat feldolgozom – ezért a továbbiakban már magától
értetıdı módon építek minderre.
2. fejezet: Jézus és a Tóra
2.1. Alapvetı szempontok Jézus és a Tóra viszonyának
tárgyalásához
Mielıtt Jézus és a Tóra (Törvény, Tan) viszonyának tárgyalásába kezdenék, tisztáznom
kell, mit/kit értek a továbbiakban „Jézus” alatt, és mit a „Tóra” (Törvény, Tan) fogalma alatt.
nem törekszik történeti hitelességre, míg Safrai és Feldman megbízható történelmi forrásnak tartják, sıt utóbbi
teljes egészében kinyilatkoztatott, szent s így tévedhetetlen szövegnek is, errıl lásd: Neusner–Avery-Pack:
Judaism in Late Antiquity, part III.: Where We Stand: Issues and Debates in Ancient Judaism. Vol. 1., 123-142.
o. [Neusner], 143-167. o. [Safrai], 213-230. o. [Feldman]). Ezeket a kérdéseket nem tudom itt megoldani, ezért a
kihívást elkerülendı arra a módszertani alapra helyezkedem, hogy mindig csak az éppen vizsgált rabbinikus
szöveghelyre kérdezek rá e tekintetben a maga helyén, és csak, ha ez fontos, mivel – szerencsére – többre nincs
is szükségem.
116 A kereszténységben e tekintetben leginkább Frye mőveit érdemes itt említeni (például: Kettıs tükör,
Bevezetés, 9-27. o.), a zsidó szerzık közül pedig ld. Weiss The Bible from Within (ld. Introduction és I. fej., 1-
73. o.) Magyarul ld. még errıl Fabiny Tibor: A keresztény hermeneutika kérdései és története, 28-30. o.