Az Újszövetség és a Tóra - Or-Zse

269
spirituális-etikai tartalmát, vagyis igazi lényegét. A zsidókeresztények sincsenek felmentve ez
utóbbi alól: rájuk mindkét értelemben kötelezıek voltak ezek a törvények mindaddig, amíg
lehetséges volt megtartani ıket – azaz a Churbánig. A Szentély lerombolásától és az Ország
elvesztésétıl fogva ugyanis e parancsok túlnyomó többsége rituális értelemben
megtarthatatlanná vált, így a zsidóság számára sem maradt más alternatíva, mint „csak”
spirituális-etikai tartalmuk, azaz lényegük megélése és megvalósítása. Ezt tették a
zsidókeresztények – de ugyanezt az utat választotta a rabbinikus judaizmus is, amikor az
áldozatokat az imákkal, jótékonysággal stb. helyettesítette stb. Errıl azonban majd késıbb.
Pál tanítása tehát ezeket illetıen semmilyen tekintetben nem volt eretnekség.
4.3.2.3. A Tóra államigazgatási jellegő parancsai
Mint ismeretes, a Tóra egy teokratikus jellegő állammá is szervezte országában Izrael
nemzetét, és számos olyan parancsot is tartalmaz, amelyek csak ebben a minıségében
tarthatóak meg. Ezeket nevezem államigazgatási jellegő parancsoknak. Közös jellemzıjük,
hogy más törvényekkel rendelkezı, idegen országban, államban általában nem tarthatók meg.
Például a házasságtörés tilalma erkölcsi jellegő parancs, és egyénileg bárhol, bármikor
követhetı; a rá kiszabott halálbüntetés azonban nem hajtható végre egy olyan államban,
amely ezt nem engedélyezi – nem is beszélve, mondjuk, a szombat megszegése miatti
halálbüntetésrıl. Egy idegen országban élı zsidó nem tudja megtartani a szombatév és a jóvél
év törvényeit, sem az ismeretlen gyilkos esetében a tehén nyaka eltörésének rituális parancsát;
nem tudja – sıt nem is köteles – felvinni a tizedeket a Szentélybe; nem tud részt venni
mindhárom zarándokünnepen; és sorolhatnánk. Más éghajlatú országban még idıjárási,
földrajzi tényezık is lehetetlenné tehetik számára sok parancs megtartását. Ha nincs Szentély,
a Szanhedrin tórai tekintélye is nagyon megcsorbul, voltaképpen pusztán emberi igazgatási
szervezetté minısül le. Ahol mások a helyi szokások, ott nem lehet megtartani a kalászszedés
törvényét, vagy azt, hogy bárki bemehet másnak a szılıjébe és vetésébe, hogy ott jóllakjon;
és számos más, „szociális hálóként” mőködı törvényt. Nem lehet kiirtani az idegen ország
területérıl a bálványokat (bár ezt a Tóra nem is igényli); számos parancs kiüresedik, illetve
megtarthatatlanná válik ott, ahol nem létezik a rabszolgaság intézménye; a sógorházasság
törvénye megtarthatatlan ott, ahol nem engedélyezett a többnejőség; és így tovább.
Nyilvánvaló, hogy ha egy zsidó vagy egy zsidó közösség megkísérelné idegen országban is
megvalósítani ezeket a törvényeket, akár csak részlegesen is, súlyosan összeütközne a helyi
hatóságokkal és lakosokkal. Sıt a Szentföldön sem lehet teljes mértékben megtartani ıket