Az Újszövetség és a Tóra - Or-Zse

156
Az áthagyományozott szóbeli Tannál tehát Jézus nem kevesebbet, hanem többet követel; a
farizeusokat és írástudókat pedig burkoltan mintha azzal vádolná meg, hogy nem cselekszik,
sıt eltörlik az írott Tan egyes törvényeit. Jézus tehát egy alternatív, bizonyos értelemben
szigorúbb háláchát látszik javasolni.
Ebben a fejezetben ennek az „alternatív judaizmusnak” a sarokpontjait kívánom
közelebbrıl megvizsgálni. Csak sarokpontjait, hiszen eddigi elemzéseimben is igyekeztem a
lehetıségekhez képest figyelembe venni minden esetben a szóbeli Tan vonatkozó részeit, az
viszont lehetetlen e tanulmány keretei között, hogy teljességében, minden részletre
kiterjedıen tárgyaljam a jézusi háláchát és annak minden következményét. Ezért az
alábbiakban csak azokat a leglényegesebb alapelveket igyekszem feltárni, amelyek e háláchá
kereteit, tájékozódási pontjait megadják, valamint a rabbinikus hagyománytól való eltéréseit
értelmezik.
Ennek során két fı területet fogok röviden megvizsgálni: 1. Jézus viszonya a szóbeli Tan
egészéhez; 2. Jézus viszonya a Szanhedrinhez.
2.3.1. Jézus viszonya a szóbeli Tan egészéhez
Mint az 1. fejezetben röviden már jeleztem, az Újszövetség alapos tanulmányozása során az
állapítható meg, hogy Jézus a szóbeli hagyományhoz szelektíven, rugalmasan és kreatívan
viszonyult. Bizonyos szempontból akár úgy is fogalmazhatunk: ambivalensen. Sem nem
vetette el azt teljes egészében, sem nem fogadta el teljes egészében úgy, ahogyan azt az ı
korában a farizeusok felekezete vagy késıbb a rabbinikus judaizmus megkövetelte volna. Az
imént már idézett részleten kívül a leginkább meghatározónak látszó, a szóbeli hagyomány
egy részét doktrinálisan és általánosságban elutasító negatív sarokpont e tekintetben a
következı két, párhuzamos szöveghely, amelyeket a kézmosás kapcsán más vonatkozásban
már tárgyaltunk:
Ekkor farizeusok és írástudók jöttek Jézushoz Jeruzsálembıl,
és ezt mondták:
Köréje győltek a farizeusok és néhányan az
írástudók közül, akik Jeruzsálembıl jöttek, és
észrevették, hogy Jézus némelyik tanítványa
hétköznapi, vagyis mosdatlan kézzel eszik. A
farizeusok ugyanis, és a júdeaiak mindannyian, nem
esznek anélkül, hogy meg ne mosnák a kezüket,
ragaszkodva a vének hagyományaihoz; és a piacról
hazahozott dolgokat sem eszik meg, amíg meg nem
mosták. Sok minden mást is hagyományként ıriznek:
szó Dániel által használt értelmében (Dán 2:44, 7:27) a Messiás és szentjei által a földön a történelem végén
megvalósuló világbirodalmat, amelyben Isten akarata uralkodik a nemzetek fölött. Az ebbe, mint közeli
lehetıségbe való belépés feltétele az idézett rész utolsó mondata.