08.05.2014 Views

Az Újszövetség és a Tóra - Or-Zse

Az Újszövetség és a Tóra - Or-Zse

Az Újszövetség és a Tóra - Or-Zse

SHOW MORE
SHOW LESS

Create successful ePaper yourself

Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.

156<br />

<strong>Az</strong> áthagyományozott szóbeli Tannál tehát Jézus nem kevesebbet, hanem többet követel; a<br />

farizeusokat és írástudókat pedig burkoltan mintha azzal vádolná meg, hogy nem cselekszik,<br />

sıt eltörlik az írott Tan egyes törvényeit. Jézus tehát egy alternatív, bizonyos értelemben<br />

szigorúbb háláchát látszik javasolni.<br />

Ebben a fejezetben ennek az „alternatív judaizmusnak” a sarokpontjait kívánom<br />

közelebbrıl megvizsgálni. Csak sarokpontjait, hiszen eddigi elemzéseimben is igyekeztem a<br />

lehetıségekhez képest figyelembe venni minden esetben a szóbeli Tan vonatkozó részeit, az<br />

viszont lehetetlen e tanulmány keretei között, hogy teljességében, minden részletre<br />

kiterjedıen tárgyaljam a jézusi háláchát és annak minden következményét. Ezért az<br />

alábbiakban csak azokat a leglényegesebb alapelveket igyekszem feltárni, amelyek e háláchá<br />

kereteit, tájékozódási pontjait megadják, valamint a rabbinikus hagyománytól való eltéréseit<br />

értelmezik.<br />

Ennek során két fı területet fogok röviden megvizsgálni: 1. Jézus viszonya a szóbeli Tan<br />

egészéhez; 2. Jézus viszonya a Szanhedrinhez.<br />

2.3.1. Jézus viszonya a szóbeli Tan egészéhez<br />

Mint az 1. fejezetben röviden már jeleztem, az Újszövetség alapos tanulmányozása során az<br />

állapítható meg, hogy Jézus a szóbeli hagyományhoz szelektíven, rugalmasan és kreatívan<br />

viszonyult. Bizonyos szempontból akár úgy is fogalmazhatunk: ambivalensen. Sem nem<br />

vetette el azt teljes egészében, sem nem fogadta el teljes egészében úgy, ahogyan azt az ı<br />

korában a farizeusok felekezete vagy késıbb a rabbinikus judaizmus megkövetelte volna. <strong>Az</strong><br />

imént már idézett részleten kívül a leginkább meghatározónak látszó, a szóbeli hagyomány<br />

egy részét doktrinálisan és általánosságban elutasító negatív sarokpont e tekintetben a<br />

következı két, párhuzamos szöveghely, amelyeket a kézmosás kapcsán más vonatkozásban<br />

már tárgyaltunk:<br />

Ekkor farizeusok és írástudók jöttek Jézushoz Jeruzsálembıl,<br />

és ezt mondták:<br />

Köréje győltek a farizeusok és néhányan az<br />

írástudók közül, akik Jeruzsálembıl jöttek, és<br />

észrevették, hogy Jézus némelyik tanítványa<br />

hétköznapi, vagyis mosdatlan kézzel eszik. A<br />

farizeusok ugyanis, és a júdeaiak mindannyian, nem<br />

esznek anélkül, hogy meg ne mosnák a kezüket,<br />

ragaszkodva a vének hagyományaihoz; és a piacról<br />

hazahozott dolgokat sem eszik meg, amíg meg nem<br />

mosták. Sok minden mást is hagyományként ıriznek:<br />

szó Dániel által használt értelmében (Dán 2:44, 7:27) a Messiás és szentjei által a földön a történelem végén<br />

megvalósuló világbirodalmat, amelyben Isten akarata uralkodik a nemzetek fölött. <strong>Az</strong> ebbe, mint közeli<br />

lehetıségbe való belépés feltétele az idézett rész utolsó mondata.

Hooray! Your file is uploaded and ready to be published.

Saved successfully!

Ooh no, something went wrong!