Az Újszövetség és a Tóra - Or-Zse

161
viselkedése. Mindennek következtében úgy látták, hogy a zsidógyilkolásoktól való minden
borzalmuk mellett továbbra is engedelmeskedniük kell a hivatalos magyar államapparátusnak
(...) Ha sajnálták vagy pláne segítették a zsidókat, akkor ezt ennek ellenére, megosztott,
ingadozó lelkiismerettel tették” – írja Bibó István A zsidókérdés Magyarországon 1944-ben
címő tanulmányában. 522 Tökéletes látlelet az ingadozó lelkiismeretrıl, amelyet az etikai
félreneveltség hoz létre. Minden erkölcstan egyik legfıbb alapkérdése, hogy érzékeli-e
egyáltalán a nagyobb és kisebb parancs megtartása közötti döntés dilemmáját; helyes választ
ad-e rá; meg tudja-e állapítani a korlátait annak, hogy meddig hágható át az erkölcsi törvény
úgy, hogy az még morálisan helyesnek minısül, és meddig nem (például a pikkúách nefes, az
életvédelem elve minden parancsot felold a rabbinikus irodalomban, kivéve a bálvány- és
idegen istenimádás, a gyilkosság, a halálos szexuális bőnök tilalmait: ezeket még emberhalál
esetén sem szabad megszegni) stb. Minden vallási bigottság, élet- és emberellenes, absztrakt
morál legmélyebb lényege, hogy ezekben a kérdésekben ad rossz iránymutatást. Úgy tőnik,
Jézus szemében kora farizeusai és írástudói ebbe a hibába estek.
Visszatérve a kisebb és nagyobb parancsok kérdésére: hogy Jézus ezeket megkülönböztette,
azt számos más szöveghely is megerısíti. Beszélt a legnagyobb és a második legnagyobb
parancsról, amelyeken „az egész Tóra és a Próféták függenek”, 523 valamint arról, hogy a Tóra
legkisebb parancsai sem szeghetık meg vagy érvényteleníthetık. 524 Az erkölcsi jellegő
parancsokat – melyek között pedig a Tízparancsolatot tekintette a legerısebbeknek –, úgy
tőnik, fölébe helyezte a rituális jellegő parancsoknak. 525 Tanításai alapján többé-kevésbé akár
fel lehetne építeni a 613 parancs egyfajta hierarchiájának az alapstruktúráját, s ez alapjaiban
nem különbözne a rabbinikus irodalom alapján megállapítható hasonló rendszertıl. (Maga a
Tórának ez a „hierarchizált” felfogása – amely alapján az erısebb parancs érvénytelenítheti a
gyengébbet – is részben a szóbeli hagyományon alapszik.) A farizeusokkal és írástudókkal
való konkrét vitái közelebbrıl megvizsgálva szinte minden esetben a kisebb-nagyobb
különbségtétel megítélésében való eltérés logikáján alapulnak. 526
Ez a téma a fentebb illusztrált általános etikai alapproblémán kívül egy másik
vallásfilozófiai kérdést is felvet: az etika és a vallásjog viszonyának kérdését a háláchában. A
klasszikus, „ortodox” háláchikus érvelések általában nem etikai, hanem tisztán vallásjogi
522 Bibó: Zsidókérdés Magyarországon 1944 után, 22., 25., 33-34. o.
523
Mt 22:34-40. A legnagyobb parancsnak Isten teljes személyiségünkkel való szeretetét, a második
legnagyobbnak az embertárs szeretetét tartotta.
524 Mt 5:18-19.
525 Mk 12:28-34, Mt 15:4-5, Mk 7:10-13.
526 Beleértve a fejezet elsı részében már tárgyalt problémákon (pl. szombati gyógyítás, kalásztépés stb.) kívül
még az alábbi helyeket: Mt 9:9-13, 23:13-28, Mk 2:13-17, Lk 5:27-32, Jn 7:21-24 stb.