Az Újszövetség és a Tóra - Or-Zse

208
Az ezzel kapcsolatos intı beszédek tartalma Sámuelnél, 706 Jirmejánál 707 is éppen a Szentély
megmentését, és nem elpusztítását célozta; de mint Jirmeja esetében is, 708 ugyanúgy Jézus és
István esetében is az a félreértés keletkezett, mintha ık kívánnák a pusztulását.
A szöveg közeli olvasatának fényében egyértelmően kimondható, hogy az István ellen
felhozott vádakat a beszéde is hamis tanúzásnak minısíti, hiszen abban többszörösen is
igazolja, hogy tanítása elismeri Isten, a Törvény, a Szentély, Mózes és a rituális parancsok
szentségét és érvényességét. István is a fentebb elemzett mérsékelt hellenizmus híve volt
tehát.
Beszédének ugyanakkor van egy másik vonulata is: a zsidó történelem áttekintésekor
következetesen kiemeli azokat az eseteket, amikor a nép többsége vagy vezetıinek többsége
szembeszegült a kisebbségben vagy egyedül lévı prófétával: Józseffel, Mózessel, majd a
késıbbi prófétákkal. Végkövetkeztetése pedig az, hogy a Szanhedrin ellenállása Jézussal és
tanítványaival szemben „ugyanerre a kaptafára” történt: a Törvényt szerinte meg nem tartó
Szanhedrin szembeszegült az Isten Szelleme által szóló prófétával, mi több, Messiással.
István végsı soron azt állítja, hogy amivel ıt vádolják, az ırá egyáltalán nem igaz, vádlóira
és bíráira azonban igen. Mivel magát a Szanhedrint is törvénytelenséggel vádolja, ráadásul
megismétli azt a mondatot, amelyért konkrétan Jézust is halálra ítélték – s amely nem más,
mint egy idézet Dániel könyvébıl, azaz a Szentírásból (!) –, megkövezésre ítélik, és ezt végre
is hajtják. Utolsó szavaival a Szanhedrin és a hamis tanúk felmentését kéri Istentıl az ellene
elkövetett bőn terhe alól (!).
Mindez a mi szempontunkból most csak abból a szempontból érdekes, hogy a történet
közeli olvasata alátámasztja a zsidókeresztény hellenistákról a fentiekben mondottakat: nem
voltak sem a Törvény, sem a Tanach megtagadói vagy parancsainak megszegıi; a szóbeli
Tanhoz, pontosabban magához a Szanhedrinhez való viszonyuk pedig hasonló volt Jézus
ezekhez való viszonyához, illetve követték erre vonatkozó útmutatását. István pusztán
annyiban különbözött Jézustól e tekintetben, hogy utóbbi nem mondott védıbeszédet, és
amikor elıttük állt, nem vádolta törvénytelenséggel a Szanhedrint – más esetben azonban
igen.
István védıbeszéde felvet még egy érdekes kérdést, ugyanis úgy tőnik, másik Tanachszöveget
idéz, mint a ma hivatalosnak elfogadott maszoréta szöveg. 709 A legfeltőnıbb eltérés
706 1Sám 2:12-17, 27-36, 2:10-18.
707 Jer 7:1-14, 26:1-7.
708 Jer 26:8-24.
709 Az összes eltérés valamennyi lehetséges okát számba veszi: Le Cornu–Shulam: A Commentary on the Jewish
Roots of Acts, I. köt. 343-370. o.