Az Újszövetség és a Tóra - Or-Zse

98
ered 280 ). Hétköznapi étel [chúllín] mindaz, ami nem t’rúmá, azaz nem Istennek felajánlott
étel, mely utóbbit csak pap ehet meg. Az áldozatul bemutatott ételt [t’rúmá], mivel az szent, a
pap kizárólag a rituális tisztaság állapotában ehette meg, és kizárólag szent helyen, azaz a
Szentély udvarában, ahol viszont kizárólag akkor tevékenykedhetett, ha elıbb megmosta
kezét és lábát a réz víztartályból. Ezt a papi szolgálatra vonatkozó rendelkezést terjesztették ki
a rabbik minden zsidó minden hétköznapi – azaz chól – étkezésére (legalábbis, ha kenyeret is
ettek), így született meg az étkezés elıtti kézmosás rabbinikus rendelkezése, amelyrıl maga a
rabbinikus irodalom is elismeri, hogy azon parancsok közé tartozik, amelyek nem vezethetık
le a Szentírásból, 281 hanem csak a hagyomány legitimációs erején nyugszanak. 282 Ugyanis
logikailag semmilyen módon nem következik, nem igazolható a Tórából ez a kiterjesztés.
Hogy a koinosz szó az Újszövetségben semmiképpen sem azonosítható az akathartoszszal,
az abból is nyilvánvalóan látszik, hogy gyakran egymás mellett is szerepelnek, mint például
Péter apostol e mondatában:
Szó sem lehet róla, Uram, hiszen sohasem ettem semmiféle hétköznapi [koinosz] vagy tisztátalan
[akathartosz] ételt! 283
Egyértelmő, hogy itt Péter arra utal: nemcsak hogy mindig tiszta állatokat evett, hanem
ételét mindig papi tisztaságban is ette, azaz megtartotta kézmosás rabbinikus rendelkezését
(!). Ez nincsen ellentétben a fentebb idézett történettel, amely úgy fogalmazott, hogy Jézus
némelyik tanítványa mosdatlan kézzel evett (vagyis nem mindannyian). 284 Ebbıl egyébként
esetleg Péter kohanita származására 285 vagy esszénus hátterére 286 vagy pedig a rabbinikus
rendelkezések iránti hőségére 287 következtethetünk. Mindenesetre ha Jézus tanítványaként is
280 Gesenius’ Hebrew and Chaldee Lexicon to the Old Testament Scriptures, Chálál szócikk, 3. pont.
281 Hét olyan rabbinikus parancs (micvót d’rábbánán) van, amely, jóllehet nem szerepel a Tórában és a
Tanachban, és nem is vezethetı le abból, mégis az írott Tóra isteni tekintélyével bír, mivel megcselekvésüket
azzal az áldással vezetik be: „Áldott az Örökkévaló, aki megparancsolta nekünk…” E hét parancs egyike az
étkezés elıtti kézmosásé. (A többi hat: 1. hálaadás és áldásmondás minden élvezetért; 2. a szombat esti
gyertya/mécses meggyújtása; 3. az érúv, azaz a szombati teherhordásra engedélyezett terület elıkészítése; 4. a
Hallél-liturgia az ünnepnapokon; 5. a chanukkai gyertyák/mécsesek meggyújtása; 6. az Eszter-tekercs
felolvasása purimkor.) Azt az állítást, mely szerint ezek Isten parancsai, jóllehet valójában csak a vénekéi, a Dt
17:11-re és 32:7-re vezetik vissza (ld. még: bSábbát 23a).
282 A rabbinikus kézmosás rendeletérıl: bChúllín 105a, 106a-b. Arról, hogy egészen Salamonig visszavezetik:
bSábbát 14b, bÉrúvín 21b; sıt Ábrahámig: Bává M’cíá 87a. Kiterjesztése minden zsidó hétköznapi étkezésére:
mChágigá 2:5,7, bChágigá 78b, jChágigá 18b, tChágigá 3:2-3, tD’máj 2:2, mChúllín 2:5, mB’ráchót 6:2-4; sıt
minden ember hétköznapi étkezésére: tMáchsírín 3:7. Egyéb irodalom: Alon: Jews, Judaism and the Classical
World, 190kk, különösen 219-222; Encyclopaedia Judaica, Purity and Impurity szócikk, Impurity of Hands
fejezet.
283 Csel 10:14, és megismétlıdik még: Csel 10:28, 11:8.
284 Mk 7:2.
285 Ebben az esetben nem a rabbinikus rendelkezés motiválta.
286 Az esszénusok minden étkezés elıtt bemerítkeztek a teljes rituális tisztaság érdekében (Flavius: A zsidó
háború, 2:129) Péter esszénusi hátterét esetleg alátámaszthatja az, hogy testvére, András, Keresztelı János
tanítványa volt korábban (Jn 1:35-40).
287 Erre utalhat a Gal 2:11-13 is.