Az Újszövetség és a Tóra - Or-Zse

66
szólítja fel; 130 annak érdekében, hogy az emberek az eljövendı világba bejussanak, a Törvény
és a Próféták iránti engedelmességre szólít fel; 131 emberi kapcsolatok rendezésében a Törvény
szerinti eljárásokat ajánlja; 132 a Törvény legnagyobb parancsaiként határozza meg az Isten és
az embertárs szeretetét, amelyektıl az összes többi parancs függ; 133 megerısíti a Szanhedrin
tekintélyét, függetlenül attól, hogy tagjait korruptnak tartja; 134
parancsok megtartására ugyanúgy, mint a nagyobb súlyúakéra; 135
újból felszólít a legkisebb
az összes parancsot
megtartó ember is tanúsítsa a legnagyobb alázatot; 136 rendszeresen megerısíti a Szentély
tekintélyét és szentségét; 137
megtartotta a peszachot, a zarándokünnepekre rendszeresen
felment Jeruzsálembe; 138 názíri fogadalmat tett; 139 tanítványai – így feltehetıen ı is –
lélektanilag nehéz helyzetben is megtartották a szombati nyugalmat. 140 Általánosságban is
megerısíti, hogy a tórai parancsokat megtartotta:
Ha parancsaimat megtartjátok, megmaradtok a szeretetemben – ahogy én is megtartom Atyám
parancsait, és megmaradok a szeretetében. 141
Jézus feltétlen hőségérıl a Törvényhez az Újszövetség többi része is beszél – ezzel
ellentétes állítást pedig sehol sem fogalmaz meg. Ezek közül csak két példát említek most, 142
mindkettıt az általában antinomizmussal vádolt Páltól:
Amikor azonban letelt az idı, Isten kiküldte a fiát, aki asszonytól lett, Törvény alatt lett… 143
Mert ıt, aki nem ismerte a bőnt, bőnné tette értünk, hogy mi Isten igazságossága legyünk ıbenne. 144
Bár az alábbi érv nem tartozik az Újszövetség közeli olvasatának kritériuma alá, meg kell
jegyeznünk, hogy a hivatalos keresztény megváltás-teológia a legkorábbi nemzedékektıl, az
ókortól fogva mindmáig, valamennyi keresztény felekezetben középponti fontosságúnak
tartotta Jézus teljes hőségét a mózesi Törvényhez – meg ha ez a felfogás a keresztény
antijudaizmus sötét korszakaiban nem is kapott túl nagy hangsúlyt –, mivel a megváltás
szükségszerő feltétele, hogy a bőnösökért váltságul, cserébe adott élet teljesen bőntelen
130 Mt 19:17-19, Mk 10:17-19, Lk 18:18-21.
131 Lk 16:29-31.
132 Mt 18:15-16, Lk 17:3 vö. Lv 19:17, Dt 19:15.
133 Mt 22:35-40, Mk 12:28-31, Lk 10:25-28.
134 Mt 23:2-3 összhangban Dt 17:8-13-mal. Errıl késıbb részletesen is fogok szólni.
135 Mt 23:23, Lk 11:42.
136 Lk 17:10.
137 Mt 23:16-21, 21:12-13, Mk 11:15-17, Lk 19:45-46, Jn 2:14-17 stb.
138 Mt 26:17-19, Mk 14:12-16, Lk 22:7-8, Jn 2:13, 5:1, 7:2-10.
139 Mt 26:29, Mk 14:25, Lk 22:18. Ez ráadásul nem kötelezı, hanem önkéntes, valamint nem etikai, hanem
szimbolikus-rituális jellegő a Tórában. Hogy Jézus ilyen fogadalmat tett, ez a Tóra iránti önkéntes, szívbeli, nem
kikényszerített viszonyát mutatja még a szimbolikus-rituális parancsok vonatkozásában is.
140 Lk 23:57.
141 Jn 15:10.
142 A többit részben fogom érinteni majd a megfelelı helyeken.
143 Gal 4:4.
144 2Kor 5:21. Lásd még: Héb 4:15, 7:26 stb.