Az Újszövetség és a Tóra - Or-Zse

86
olyan „feltételes” parancsokat is tartalmaz a Talmud szerint, amelyek alá tartozó eset talán
sohasem fog elıfordulni, vagyis eleve üresek. 233
A judaizmusban gyakorta találkozunk „a Törvény törvényes meghaladásával”, azaz a
parancsok olyan „érvénytelenítésével”, amely valójában nem érvényteleníti ıket, hanem a
megváltozott élethelyzet okán a Tórából, magukból a parancsolatokból levezetett módon,
azok szellemével, sıt betőjével összhangban függeszti fel ıket (lásd magát a pikkúách nefes
elvét is). Végeredményben a teljes rabbinikus irodalom létezése a benne rögzített háláchá
hasonló meghaladásán alapul, amennyiben J’húda há-Nászí a Misna lejegyzésével megszegte
a szóbeli Tan leírására vonatkozó korábbi tilalmat. Ugyanide tartozik az a lehetıség is, amely
szerint egy bíróság, legalábbis átmenetileg, hatályon kívül helyezhet egy tórai parancsot, hogy
valamilyen tórai elvet érvényesítsen. 234 De maga a Tanach is elbeszél hasonló eseteket, ezt
rövidesen részletesebben is tárgyalom.
Véleményem szerint Jézus itt ugyanezt az eljárást követi. Indoklása alapjául éppúgy a Tórát
idézi, mint ahogy az engedmény is abban van, amelyet felfüggeszt. Arra hivatkozik, hogy az
Édenben, az elsı emberpár bőnbeesése elıtt nem említtetik a válás lehetısége, hanem írva áll,
hogy a két fél egy testté válik. 235 A válás a keményszívőség miatt adott engedmény, vagyis
már feltételezi a bőnt. Ha tehát a Messiás a bőnt, a gonosz ösztönt (s vele az emberek
keményszívőségét) megszünteti (vagy legalábbis korlátozza, csökkenti – ebben eltérnek a
vélemények 236 ), akkor ez az engedmény elveszíti a tartalmát, és így a Tóra eredeti,
„kezdetben” fennálló szándéka meg tud valósulni. Ezzel azonban Jézus implicite azt is jelzi,
hogy magát tartja a Messiásnak, ezért van joga kiüresíteni ezt az engedményt. A Messiás
tevékenységét értelmezhetjük úgy, hogy ı a kezdeti, eredeti, bőn elıtti állapotot helyreállítani
jön el. 237 Úgy vélem ez a szöveghez legközelebb álló értelmezés, ha figyelembe vesszük azt a
paradigmatikus alapelvet, amely szerint Jézusnak nem állt szándékában a Törvény
megváltoztatása.
233 bÁvódá Zárá 5a.
234 Ezekrıl késıbb részletesen szólok majd.
235 Jézus szerint Isten „kötötte ıket egy igába”, ez – legalábbis az elsı feleségre vonatkozóan – egyezik a
rabbinikus állásponttal, amely szerint Isten eleve elrendeli, egymáshoz vezeti, és összeköti a házasfeleket, ld. pl.:
B’résít Rábbá 68, Vájjikrá Rábbá 8, bSzanhedrin 22a-b. (A második feleséget illetıen ezt már nem állítják, de
éppen ezért kétségbe vonják, hogy ott megvalósulhat-e a felek kölcsönös, teljes egysége és kielégülése.)
236 A rabbinikus irodalom egyértelmően állítja, hogy a gonosz ösztön megszőnik majd a Messiás korában
(D’várím Rábbá 6:14, B’midbár Rábbá 9:49, 15:16, 17:6, S’mót Rábbá 41:7, 15:6 stb.). De ha ez így van, miért
lesznek a Jechezkél által leírt messiási Szentélyben bőnáldozatok (Ez 40:39)? Két lehetséges válasz: 1. talán a
gonosz ösztön visszaszorulása csak részleges lesz; 2. talán csak Izraelben szőnik meg a gonosz ösztön, a
nemzetekben részlegesen megmarad, így nekik szükségük lesz bőnáldozatra.
237 B’résít Rábbá 12, 20, 21; B’midbár Rábbá 6, 13 stb.