Az Újszövetség és a Tóra - Or-Zse

278
kontrollá. A pszichológiai megbetegedések egy jelentıs része visszavezethetı arra, hogy a
felnıtt korú ember külsı kontroll alatt maradt vagy szeretne maradni, azaz lelkileg gyermek.
Azt állítom, hogy a „Törvény alatt állni” kifejezés Pálnál mindenhol azt jelenti, hogy a
Messiás eljövetele elıtti Izrael egyénileg és közösségi értelemben egyaránt a Tóra külsıleg –
átokkal és áldásokkal, büntetésekkel és jutalmakkal, államhatalmi eszközökkel stb. – is
kikényszerített uralma alatt állt. Amikor Pál arról beszél, hogy valaki „nincs a Törvény alatt”,
azt nem úgy érti, hogy az illetı szabadon megszegheti a Törvényt, azaz törvényellenesen élhet,
vagy hogy a Törvény bármely parancsát érvénytelennek tekintheti, hanem úgy, hogy egyesült
a Törvénnyel. Nem áll a Törvény „alatt”, mert egy a Törvénnyel, 985 saját akarata teljesen
szabadon, teljesen önkéntesen, de teljesen azonosul a Törvénnyel (ez a megtérés, teljes
szívbıl és teljes lélekbıl):
Mert nem fog uralkodni rajtatok a bőn: ugyanis nem a Törvény, hanem a kegyelem alatt álltok. Hogy
is van tehát? Kövessünk el bőnöket, mivel nem a Törvény, hanem a kegyelem alatt állunk? Távol
legyen! 986
Ami ugyanis lehetetlenség volt a Törvény számára, amiben erıtlen volt a test miatt, azt az Isten
megtette: saját fiát küldve el a bőn miatt olyan testben, mint amilyen a bőn teste, kimondta a kárhoztató
ítéletet a testben lévı bőn fölött, hogy a Törvény jogos követelése [dikaióma = követelménye, parancsa,
igazságossága] teljesüljön mibennünk, akik nem a testet, hanem a Szellemet követve élünk. Akik
ugyanis a testi természetben élnek, a test dolgaival törıdnek, akik pedig a Szellemben, a Szellem
dolgaival. Mert a test a halállal van elfoglalva, a Szellem pedig az élettel és a békességgel. Mivel a testi
természet törekvése 987 ellenségeskedés Istennel szemben, hiszen nem engedelmeskedik az Isten
Törvényének, mert nem is képes erre – és akik a testi természetben élnek, nem tudják elnyerni Isten
tetszését. De ti nem a testi természetben éltek, hanem a Szellemben, ha csakugyan Isten Szelleme lakik
bennetek. Ha pedig valakiben nincsen benne a Messiás Szelleme, az nem az övé. De ha bennetek él a
Messiás, akkor a test ugyan halott a bőn miatt, a Szellem azonban élet a megigazulás által. És ha
bennetek lakik annak a Szelleme, aki föltámasztotta Jézust a halottak közül, akkor Az, aki
föltámasztotta Jézust, a Messiást a halottak közül, életre kelti a ti halandó testeiteket is bennetek lakó
Szelleme által. Nos tehát, testvérek, adósok vagyunk, de nem a testnek, hogy a testet követve éljünk;
mert ha a testet követve éltek, meg fogtok halni – ha viszont a Szellemmel megölitek a test
cselekedeteit, élni fogtok. Mert akiket Isten Szelleme vezet, azok az Isten fiai. Hiszen nem a
rabszolgaság szellemét kaptátok meg újra, hogy féljetek, hanem a fiúvá fogadás Szellemét, akiben így
kiáltozunk: „Abba! Atyám!” A Szellem maga tanúskodik együtt a mi szellemünkkel, hogy Isten
gyermekei vagyunk. Ha pedig gyermekek vagyunk, akkor örökösök is: Isten örökösei, a Messiásnak
pedig örököstársai, ha csakugyan együtt szenvedünk vele, hogy vele együtt is dicsıüljünk meg. 988
A „Törvény alatt állás” „kisgyermekkori”, „rabszolgai”, „félelembıl engedelmes”
státuszának és a „kegyelem alatt állás” „örökösi”, felnıtt „fiúi”, szabad állapotának
különbsége nyilvánvaló párhuzamot mutat a rabbinikus irodalomban szereplı
megkülönböztetéssel a szeretetbıl, illetve félelembıl való engedelmesség között:
985 Valószínőleg ezért mondja Jakab is levelében: „Aki a testvére ellen beszél, vagy elítéli a testvérét, a Törvény
ellen beszél, és a Törvényt ítéli el.” (Jak 4:11)
986 Rm 6:14-15.
987 Vagy: a testi gondolkozásmód, a testi beállítottság/irányultság [fronéma]. Jól láthatóan ugyanarról van szó,
mint a rabbinikus „gonosz ösztön” fogalma.
988 Rm 8:3-17.