Az Újszövetség és a Tóra - Or-Zse

184
tudományát” e hellenisztikus jellege miatt utasította el, és „módszertani” értelemben is a régi
profetikus gondolkodás- és kifejezésmódhoz való visszatérést sürgette. A kettı hátterében
ugyanis mély világnézeti különbség is fennáll, és ez az igazán fontos: az isteni Szellemtıl
függı, irracionális indíttatásokra (is) figyelı, alapvetıen a természetfölöttire orientált,
racionalista helyett spiritualista, álmokra, látomásokra, csodákra, jelekre építkezı, ezeket
keresı, a megértésen túl az intuícióra hagyatkozó, abszurditásig feszített hitet követı,
eksztatikus viselkedésmódokat is produkáló, érzelmileg is szenvedélyes prófétai, keleties,
sémita világnézet radikálisan különbözik a szkeptikus és cinikus, biztosnak csak az értelem
logikailag belátható meggyızıdését elfogadó, matematizált, többé-kevésbé materialista
hajlamú görög filozófiai világnézettıl. Hátborzongató egybeesést sejthetünk a mögött, hogy a
prófétai Szellem mőködése és a csodák rendszeres megtörténte éppen a hellenizmust
szenvedélyesen terjesztı Nagy Sándor keleti hódításának idejében szőnt meg véglegesen
Izraelben a rabbinikus híradások szerint. Nem arról van szó, hogy a – sokak számára amúgy is
rendkívül vonzó – hellenisztikus világnézet maga alá győrte a spirituális világot és az arra
való ısi érzékenységet a Közel-Keleten?
Erre a kérdésre sem feladatunk itt végleges választ adni. Amit még szeretnék kiemelni
mindebbıl, az a már tárgyalt többségi elv jelentısége.
2.3.1.3.3.3.4. Egy megjegyzés a többségi elvrıl
Ezzel kapcsolatosan is joggal élhetünk a gyanúval, hogy a görög „matematizált
demokrácia” logikájának átvételén alapul. Hiszen a Tanachban egyetlen esetben sem olvasunk
arról, hogy a háláchát többségi alapon határozták volna meg. Sıt, általában a kisebbségben
lévı, de karizmatikus vezetıi tekintéllyel bíró – nem demokratikusan választott, hanem
természetfölötti képességei alapján kiemelkedı – „Isten emberei” határozták meg a követendı
utat, és azt gyakran a többség ellenállása ellenére isteni – természetfölötti – segítséggel
juttatták érvényre, néha súlyos konfliktusok, isteni csapások által; máskor pedig, amikor ez
nem sikerült nekik, ıket megölték vagy kiközösítették, a nép pedig elszenvedte ennek isteni
büntetését. A rabbinikus irodalom is elismeri, hogy a többségi elv a Tanachból semmilyen
módon nem vezethetı le, hanem csak „magától értetıdı”, „logikus”. Az egyetlen íráshely,
amelyet említenek vele kapcsolatban, elismerten csak illusztratív, ráadásul a teljes
szövegösszefüggést figyelembe véve, pontosan az ellenkezıjét fogalmazza meg, ti. a
kisebbséghez való ragaszkodás követelményét, amikor a többség – az egyén megítélése
szerint – rossz irányba tart: