Az Újszövetség és a Tóra - Or-Zse

36
nagyságának. Mert amikor az Atya Istentıl azt a tisztességet és dicsıséget nyerte, hogy hozzá a felséges
dicsıség ilyen szózata jutott: „Ez az én szeretett Fiam, akiben én gyönyörködöm”; ezt az égbıl jövı
hangot mi hallottuk [ékúszamen], együtt lévén vele a szent hegyen. 67
Itt tehát a szöveg kifejezetten tagadja, hogy a Jézus életével kapcsolatos leírások
mitologémák, legendák lehetnének.
Ezekkel ellentétes értelmő nyilatkozatot sehol sem találunk az Újszövetségben.
Összefoglalva: ezen a példán, úgy gondolom, kielégítıen bizonyítottuk, hogy az
Újszövetség szövege, a Tanachhoz hasonlóan, kora legmagasabb szintjén igényt tart a
történeti hitelességre. A szöveg ókori zsidó, illetve görög értelemben történetírásnak tekinti
magát; nem utal arra, hogy – a helleri értelemben vett – irreális „üdvtörténetet” kíván írni;
kifejezetten tagadja a mítosszal való összemosását; kihangsúlyozza az esemény fizikai, testi
mivoltát; számos elsı, valamint másodkézbıl származó tanúságtételt rögzít írásban,
amelyeket e felelısség tudatában tettek; reflektál a hamis tanúzás lehetıségére, és azt explicite
elutasítja; többször is kiemeli a közvetlen szemtanúság tényét; gondosan és többszörösen
kielégíti a Törvény által megkívánt tanúlétszámot stb. Mindezek fényében: vagy a világ
legnagyobb és legorcátlanabb hazugságával és összeesküvésével állunk szemben, vagy pedig
nem söpörhetjük le csak úgy legendaként az asztalról mindezt. Elıbbi esetben ezek a
szövegek semmiféle erkölcsi útmutatást nem adhatnak más részleteikben sem senkinek, és
mélyen megvetendık – utóbbi esetben szembe kell néznünk a tanúságtétel megerısített jogi
és történeti tényével és igényével.
Mindezekhez tegyük hozzá, hogy az újszövetségi írásoknak az 1–5. századból mintegy
ötezer kéziratát ismerjük, amelyek a fentiek leírásában messze túlnyomó többségükben
egységesek. Ezzel szemben például a thermopülai csatát egyedül Hérodotosz leírásából
ismerjük. A történettudomány meggyızıen bebizonyította, hogy az semmiképpen nem
történhetett meg úgy, ahogyan Hérodotosz leírta. A csatát mégis mindmáig az ı elbeszélése
szerint történelmi tényként tanítják az egész világon még az egyetemeken is. Thuküdidész, aki
ugyanazokat az elveket követte történetírói munkásságában, mint Lukács evangélista –
szavahihetı szemtanúk elbeszélése, saját tapasztalata, írott dokumentumok használata stb. –
tudósít bennünket a peloponnészoszi háború eseményeirıl. İ az egyetlen tanú, de a világon
mindenütt az ı elbeszélése alapján tanítanak errıl a háborúról, jóllehet mőve egyetlen, 15.
századi – kétezer évvel az esemény utáni – kódexben maradt fenn.
67 2Pt 1:16-18.