Az Újszövetség és a Tóra - Or-Zse

230
A magam részérıl több igazán fontos, szignifikáns problémát nem tárgyalok itt a
zsidókeresztények és koruk háláchájának egyezésérıl vagy különbözıségérıl, jóllehet kisebb
kérdésekben még talán találhatnánk elemzésre méltó, érdekes részleteket. A fenti,
legfontosabb problémákat illetıen végül is nem merült föl olyan eset, amikor a
zsidókeresztények durván áthágták volna az érvényes háláchát, inkább egyes, többféleképpen
is értelmezett, nyitott esetekben választották a szerintük helyesebb álláspontot, vagy eltértek a
szokásostól. Láthatóan arra törekedtek, hogy ne sértsék meg a zsidó közösség elfogadott
normáit, és még a nem kötelezı, szigorúbb álláspontot is csak a Szent Szellem kifejezett
ösztönzésére adták föl az engedékenyebb kedvéért (bár az Újszövetségbıl talán kihallható egy
olyan ki nem mondott sugalmazás, hogy ez már kicsit túlzás volt részükrıl). Természetesen
azt nyilvánvalónak kell tekintenünk, hogy azokban a kérdésekben, amelyekben Jézus áthágta
a háláchát, és kritikával illette a farizeusok szerinte rosszul meghozott döntéseit (lásd az elızı
fejezetben tárgyaltakat), ık is Mesterük álláspontjait követték, és nem a farizeusok és a
szóférek rendelkezéseit. De mindenesetre nem vádolhatók azzal, hogy ne tartották volna
maximálisan és lelkesen magukat Jézus instrukciójához ebben is: „Az írástudók és a farizeusok
beültek Mózes székébe. Ezért mindazt, amit mondanak nektek, tegyétek meg és tartsátok
be, de cselekedeteiket ne kövessétek: mert ık mondják ugyan, de nem teszik meg.” 787
Egyetlen súlyos kivételt találunk ez alól, de ez már kifejezetten a Szanhedrinnel való
viszonyuk kérdéséhez tartozik, amelyet a most következıkben tárgyalok.
3.2.2. A zsidókeresztények és a Szanhedrin viszonya
István már elemzett, Szanhedrin elıtti megjelenése elıtt az apostolok már két ízben is álltak
a zsidóság legfelsıbb bírósága elıtt, és ennek során nyíltan megtagadták az engedelmességet
az általuk hozott döntésnek. Nem dönti ez romba mindazt, amit fentebb állítottunk?
Az elsı eset így festett az Apostolok cselekedeteinek beszámolója szerint, melyet
fontossága miatt teljes terjedelmében idézek:
787 Mt 23:2-3.
Miközben beszéltek a néphez, eléjük álltak a papok, a templomırség parancsnoka és a szadduceusok,
akik bosszúsak voltak amiatt, hogy tanítják a népet, és hirdetik Jézusban a halottak közül való
feltámadást. Letartóztatták, és másnapig ırizetbe vették ıket, mert már beesteledett. Ám azok közül,
akik a beszédet hallották, sokan hitre jutottak: a férfiak száma mintegy ötezret tett ki.
Másnap pedig vezetıik – a vének és az írástudók – összegyőltek Jeruzsálemben, valamint Annás, a
fıpap, Kajafás, János és Alexandrosz, és akik csak fıpapi nemzetségbıl származtak. És miután középre
állították, kikérdezték ıket:
– Miféle erıvel, vagy milyen névvel tettétek ti ezt?
Akkor Péter megtelt Szent Szellemmel, és így válaszolt nekik:
– Nép vezetıi és Izrael vénei! Ha minket ma egy nyomorék emberrel történt jótéteményrıl kérdeztek,
hogy mi által gyógyult meg, tudjátok meg ti mindnyájan és egész Izrael népe, hogy a názáreti Jézus