Az Újszövetség és a Tóra - Or-Zse

180
egyének (pl. a chászidok), 571 akik azonban egyre marginálisabb pozícióba sodródtak, és
kiszorultak, különösképpen a döntéshozatalból. Keresztelı János, Jézus és a
zsidókeresztények mozgalma tulajdonképpen úgy is felfogható, mint az ókori chászidizmus
utolsó nagy és erıteljes kísérlete egy olyan reformra, amellyel a régi, prófétai, spiritualista
vezetés visszanyeri pozícióit a pusztán emberi, intézményesített, és nagyon sokak által mély
korrupcióval, az elnyomó birodalommal való szimbiózissal, hatalomféltéssel is vádolt
Szanhedrintıl és klientúrájától. S jóllehet a Tóra biztosítja a jogát ennek a szervezetnek arra,
hogy emberi módon, isteni inspiráció nélkül is vezethessen és ítélkezhessen, de mi történik
akkor, ha isteni inspiráció alatt álló próféta lép fel vele és döntéseivel szemben? Ebben az
esetben kinek a szava bizonyuljon erısebbnek, a nép egységének megırzését mindenek elıtt
szem elıtt tartó Szanhedriné vagy a vezetési válság okozását is vállaló prófétáé? 572 A
Tanachban igen nagy számú példát találunk arra, hogy a karizmatikus vezetı tekintélye –
akár egy személyben is – Isten segítségével felülírta a nép akár teljes többségének véleményét
is, beleértve a vénekét is. Gondoljunk akár csak a nép egészének és vezetıinek többszöri
lázadására Mózes ellen; vagy arra az esetre, amikor Gid’ón csalánnal verette meg egy város
összes vénjét, mivel azok nem engedelmeskedtek neki felszabadító háborúja idején. Azok
tehát, akik az Írásban alapot kerestek maguknak a prófétának a Szanhedrinét felülíró
tekintélyére, nem voltak nehéz helyzetben – de élesen szembehelyezkedtek az
intézményesülést és a vallásjogilag stabilizált, egységesített nemzetet építeni akaró
farizeusokkal és szadduceusokkal, akik viszont ıket veszélyes, destabilizáló tényezınek
látták. Az irracionális elem, kiszámíthatatlansága folytán, mindig destabilizálónak tőnik a
társadalmat tudatosan építık, a mindenek elıtt a nyugodt életet – akár az isteni igazság
érvényesülésének rovására is – biztosítani akarók számára.
Keresztelı János, Jézus és a zsidókereszténység programjának egészen középponti, lényegi
részét képezte az az üzenet – melynek a mai, szintén intézményesült, keresztény teológia sem
tulajdonít olyan jelentıséget, mint az Újszövetség szövege –, amely szerint a Jézusba mint
Messiásba vetett hit által mindenki számára elérhetıvé, birtokba vehetıvé válik a prófétai
571 A fentiekkel némileg ellentétben a talmudi források éppúgy, mint a qumrániak, az Újszövetség vagy Flavius,
megemlékeznek arról, hogy a Szent Szellemnek rendszeres megnyilvánulásai fordultak elı egyes embereken,
csoportokon Maleáchi prófétától fogva folyamatosan a Szentély pusztulásáig, sıt még az után is (Hillélnek
például harminc olyan tanítványa volt a Talmud szerint, akiken a Szent Szellem volt). Nem volt kizárva, hogy
próféta – sıt a Próféta – léphet fel. Az az állítás, amely szerint a Szent Szellem mőködése megszőnt,
valószínőleg csak úgy értendı, hogy inspirált, a kánon részét képezı szent iratok nem születtek ebben az
idıszakban.
572 Bár arról, hogy a nép válságát, életveszélybe sodródását ilyenkor ki is okozza valójában, abban is eltérhet a
próféta véleménye a hivatalos vezetıségétıl: „És volt, amint meglátta Acháb Élíjáhút, így szólt hozzá: Te vagy-e
az, Izraél megzavarója? Mondta: Nem én zavartam meg Izraélt, hanem te és atyád háza azzal, hogy elhagytátok
az Örökkévaló parancsolatait és jártál a Báalok után.” (1Kir 18:17-18)