Az Újszövetség és a Tóra - Or-Zse

290
változtatni tudjon, miközben tettei a lényegébıl fakadnak. Mint az „új szövetséggel”
foglalkozó, elızı alfejezetben idézett számos midrásban láttuk, Isten az, akinek el kell
távolítania a gonosz ösztönt az emberekbıl ahhoz, hogy a Tóra a bensejükbe írasson, és
autonóm erkölcsiségként tarthassák meg Isten Törvényét.
Végsı soron Pál az Isten e megmentı irgalmába vetett bizalomban látja azt a momentumot,
amely révén az embert Isten igazzá teszi és nyilvánítja. Amikor egy ember teljes szívébıl
hinni kezd abban, és „teljes súlyával” rátámaszkodik arra, hogy Isten az ı megmentıje,
beleértve ebbe még a saját bőneitıl való megmenekülését, megtisztulását is, és minden egyéb
bajból történı megmenekülését, akkor válik és nyilváníttatik igazzá Isten elıtt; majd ezt
követik a helyes – mert ebbıl a hozzáállásból fakadó – tettek. Ennek igazolására Pál fıként
két Tanach-helyet használ:
És mondta [Isten] neki [Ábrahámnak]: Így lesz a te magzatod! És hitt [v’heemín] az Örökkévalóban,
és betudta azt neki igazságul [vájjáchs’vehá ló c’dáká]. 1041
De az igaz hősége [hite] által él [v’cáddík beemúnátó jichje]. 1042
Mindkét mondatban az ámán gyökbıl képzett szavak, a heemín, illetve az emúná áll. Régi
vita, hogy az emúná jelentése hőség vagy hit-e – nyilván mindkettı, mint ahogy a
Szeptuaginta nyomán Pál által a görögben használt pisztiszé is. A páli teológiában a kettıt
nem is szükséges szétválasztani, mivel ugyanannak a valóságnak külsı és belsı oldalát
jelenítik meg: aki hisz, az tetteiben hőséges – aki tetteiben hőséges, arról tudható, hogy hisz.
Mindenesetre az elsı idézett versben csak hitnek – esetleg bizalomnak – lehet fordítani,
hiszen ezt a szövegkörnyezet egyértelmővé teszi.
Ennek is megtalálható a párhuzama a rabbinikus irodalomban. A bMákkót 23b-24a-ban
arról olvasunk, hogy a Tóra 613 parancsát hogyan foglalják össze a különbözı próféták
kevesebb számú parancsban. Dávid tizenegy mondatban foglalta össze a teljes Tórát, 1043
Jesája hatban, 1044 Míkha háromban, 1045 újra Jesája kettıben, és a redukció így ér véget:
Ámósz jött és egyre csökkentette, amint megmondatott: „Mert így szól az Örökkévaló Izraél
házának: Keressetek engem, hogy éljetek!” 1046 Rabbi Náchmán ben Jicchák ellene vetette: [De ez azt is
jelentheti, hogy] keressetek engem az egész Tórával, és éljetek! Hanem Chabakkúk az, aki jött, és az
egészet egyben határozta meg: „És az igaz hite által él.” 1047
1041 Gn 15:6.
1042 Hab 2:4.
1043 Zsolt 15.
1044 Jes 33:15.
1045 Mi 6:8.
1046 Am 5:4.
1047 Vermes egy helyen az egész „redukciót” idézi, kivéve ezt az utolsó mondatot! (Vermes: A zsidó Jézus
vallása, 61. o.) Nyilván nem akarta, hogy a Pállal való egybecsengés szemet szúrjon az olvasónak.