Az Újszövetség és a Tóra - Or-Zse

136
5. Mindenképpen teljesen újszerő viszont ennek a felfogásnak az az eleme, amely szerint a
t’múnát Ádonáj – átmenetileg – egy hús-vér ember személyében jelenik meg egész Izrael
szemei elıtt. Ez teljesen újszerő, de önmagában nem ellentétes a Tóra egyetlen állításával
vagy parancsával sem. Amennyiben – a szóbeli Tan értelmezésétıl eltekintve, viszont a
szövegközeli olvasatot követve – az ısatyáknak megjelenı „férfi” személyét (aki
nyilvánvalóan antropomorf tulajdonságokkal bír, így például eszik is, ami kizárólag a hús-vér
lények sajátja 446 ) a S’chínával, a t’múnát Ádonájjal azonosítjuk, akkor azt mondhatjuk, a Tóra
felfogásától nem idegen, hogy Isten e „tükörképe” emberként jelenjen meg. E felfogás szerint
a misztikus t’múná, valamint a hús-vér ember mint celem és d’mút eggyé válva jelenik meg az
Örökkévaló képmásaként.
Végsı következtetésem tehát ebben a kérdésben az, hogy az írott Tórától lényegileg nem
idegen, abból kikutatható, bár logikailag nem kényszerítı erejő az a felfogás, amely szerint a
Messiás egyúttal Isten képmása is. Nem sérti ez a Törvény bálványimádásra vonatkozó
tilalmát sem, és az idegen istenek imádására vonatkozó tilalmat sem. Nem szükségszerő
pogány vallási-filozófiai hatást tételeznünk fel mögötte. Vagyis a Törvény és a Tanach
betőkig és írásjelekig menı tiszteletének és beteljesítésének jézusi programjával ez a felfogás
elvileg összeegyeztethetı – és ezt kívántam bizonyítani. Ugyanakkor az 1. századi
zsidóságban kétségtelenül rendkívül újszerően hathatott, legalábbis a rendelkezésünkre álló
iratok szerint, amelyek – a szintén zsidók által írt Újszövetségen kívül – nem számolnak be a
messianisztikus várakozással kapcsolatosan hasonló gondolatról.
2.2.2.7.4. A Messiás mint Isten szava
Az Újszövetség szövege – elsısorban János írásai – több ízben is azonosítja Jézust Isten
szavával (igéjével):
Kezdetben volt az Ige [logosz], az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ez kezdetben Istennél volt,
minden általa jött létre, és semmi sem jött létre nélküle, ami létrejött. (…) És az Ige hús-vér testté
[szarx] lett, sátrat vert közöttünk… 447
Ami kezdettıl volt, amit hallottunk, amit szemeinkkel láttunk, amit csodálattal néztünk és kezeinkkel
megérintettünk: az élet Igéjérıl… 448
446 Olyannyira, hogy a Midrás (B’résít Rábbá 48:14) és Rási a Tóra-vershez főzött kommentárjában siet
leszögezni, hogy csak úgy tettek, mintha ennének, minden fogást eltüntetve, mire a következı megérkezett!
Azonban itt is megfigyelhetjük a törekvést, melynek során még a Tóra szó szerinti értelmét („és ık ettek”) is
megtagadja a midrás, hogy teológiai koncepcióját érvényre juttathassa. A szöveg közeli olvasata szerint azonban
– bármilyen megdöbbentı – az angyalok és a S’chíná egyaránt ettek.
447 Jn 1:1-3,14a.
448 1Jn 1:1.