Az Újszövetség és a Tóra - Or-Zse

274
páli szövegek – ha az összes eddig mondottak, a sokszorosan kifejezett törvényhőség
fényében értelmezzük ıket – arra mutatnak, hogy az új szövetség nem tartalmilag, hanem
mintegy formailag új, annyiban, hogy lényege szerint az emberi szív belsejébe íratik be, és
nem külsı kontrollként jelenik meg.
Mielıtt továbblépnék, röviden áttekintem, mit tanít a szóbeli Tan a fenti Jirmeja-szöveggel
kapcsolatosan.
4.3.3.1.1. Az „új szövetség” a rabbinikus irodalomban
Mindenekelıtt rendkívül szembetőnı, hogy a Jirmeja 31:30-33-ról, és különösen az új
szövetségrıl a rabbinikus irodalom szinte egyáltalán nem beszél. 967 Rási például egy szóval
sem kommentálja. A nagyon kevés hely késıi – vagy késın lejegyzett – midrásokban
található: az egyik arról beszél, hogy ha két chávér a hálácháról beszélget, és hibát követnek
el amiatt, hogy valamit elfelejtettek a Tórából – az ilyen felejtés, mint máshonnan tudjuk, az
emberben lévı gonosz ösztön miatt történik –, akkor Isten maga fogja eszükbe juttatni az
elfelejtett dolgot, és ı fogja a szívükbe írni (itt idézi a Jirmeja-sort ennek alátámasztására). 968
Ennél jóval sokatmondóbb az a midrás, amelyben Rabbi Chizkijjá azt mondja Rabbi Sim’ón
ben Závdi nevében: „Mindaz a Tóra[-tanulás], amit ebben a világban tanulunk, hiábavalóság
az eljövendı világban tanulandó Tórához képest. Mert ebben a világban az ember tanulja a
Tórát, de [mindig] elfelejti; viszont mi van megírva az eljövendı világról? »Tórámat
belsejükbe adom.« A Rabbik azt mondják: A gonosz ösztön eloszlik a jó ösztön elıtt (…) az
eljövendı világban.” 969 A Zóhár 970 és a Jálkút 971 is hasonlóan értelmezi ezeket a sorokat a
messiási idıre vonatkoztatva.
Amikor Izrael fiai panaszkodnak Mózesnek, hogy mindig elfelejtik a Tórát, és kérik, hogy
Isten valamiképp rögzítse azt a szívükbe, Mózes így felel nekik: „Ez most nem lehetséges, de
a jövıben majd megvalósul” – és idézi Jirmeja próféciáját. A felejtés oka, hogy a Tóra
967 Még ahol kommentálják is ezeket a verseket, kínosan kerülik magát az „új szövetség” kifejezést, jóllehet az a
Tanachban szerepel. Olyannyira, hogy e versek kommentárjai között én egyetlen helyet sem találtam, amely a
Jirmeja-verset úgy idézte volna, hogy ez a szókapcsolat szerepelt volna benne vagy magyarázatában! Ez egészen
nyilvánvalóan már a kereszténységgel szemben alakulhatott így. A qumráni szektariánus szövegekben is sőrőn
hivatkoznak az „új szövetségre” ennek a próféciának a nyomán, és azt úgy értelmezik, hogy valamikor a babilóni
fogságból való visszatérésük utáni idıszakban kötötte meg a csoport tagjaival Isten. Ez a koncepció eltér mind a
rabbinikus, mind az újszövetségi értelmezéstıl. A rabbinikus szövegek esetleg nemcsak a keresztények, hanem
az esszénusok miatt is tartózkodhattak az „új szövetség” kifejezés használatától.
968 Sír Hássírím Rábbá 8:19.
969 Kóhelet Rábbá 2:1.
970 Zóhár III. 23a.
971 Jálkút I. 196c, 78c; II. 54b, 66d. (Az idézet Edersheim nyomán: The Life and Times of Jesus the Messiah, II.
könyv, 5. fejezet.)