Az Újszövetség és a Tóra - Or-Zse

117
legnagyobb tisztelettel igyekszem kezelni; másfelıl viszont megkísérelem a tılük való teljes
elvonatkoztatást, hogy a problémát csak a maga valóságában, lényege szerint, a Tanach, az
Újszövetség és a rabbinikus iratok „párbeszédét” figyelve tárgyalhassam. Természetesen ez a
kérdés annyira sokrétő, hogy sok doktori disszertációban sem lehetne kimeríteni; azt pedig – a
legmélyebb hitbeli kérdésrıl lévén szó – még kevésbé remélhetem, hogy e lapokon eldönthetı
lenne; ezért én csak a témám szempontjából lényeges vonatkozását vizsgálom: sérti-e elvileg
az írott Tant Jézus isteni identitástudata vagy a vele kapcsolatos ilyen tartalmú állítások;
illetve ellenkezıleg, található-e a Tanachban olyan szöveg, amelyre ez az identitástudat
elvileg támaszkodhatott?
2.2.2.7.1. A probléma pontos megfogalmazása
Elıször is tisztáznunk kell, hogy volt-e egyáltalán Jézusnak istenfiúi, isteni identitástudata.
A modern szerzık – köztük a mintánknak választott Vermes Géza, de rengetegen mások is –
az általuk felrajzolt, „rekonstruált” „történeti Jézustól” általában elvitatják ezt a
meggyızıdést, azonban ezt kizárólag azzal tudják bizonyítani, hogy számos újszövetségi
szövegrészt történetileg hiteltelennek nyilvánítanak, és kizárnak a vizsgálatból. E
szöveghelyek eliminálása az esetek messze túlnyomó részében nem támasztható alá konkrét
szövegkritikai érvekkel, vagyis a bizonyítás nem a kéziratok szembetőnı bizonytalanságán
vagy erıs eltérésein alapul, hanem azon az elıfeltevésen, hogy a Jézus korabeli zsidóságban
elképzelhetetlen lett volna, hogy bárki is ilyen isteni identitástudattal bírjon, mivel ez annyira
ellentétes lett volna a zsidó hit lényegével. A Jézus isteni identitására vonatkozó
szöveghelyeket tehát nem szövegkritikai, hanem történeti-kritikai alapon utasítják el, majd
ezen a módon végül is azt igyekeznek bizonyítani, hogy a „történeti Jézusnak” sem
volt/lehetett ilyen hite, ami szintén azt igazolja, hogy ez idegen volt a korabeli zsidóság
gondolkodásmódjától. Ez azonban körben forgó érvelés, a bizonyítandóval való bizonyítás,
amely ráadásul csak az újszövetségi szövegtest igen jelentıs megcsonkításával tartható fenn.
Mint a Módszertani bevezetésben jeleztem, dolgozatomban engem az „újszövetségitörténeti”
Jézus Törvénnyel való viszonya érdekel, ezért egyetlen szöveghelyet sem zárok ki
sem a Tanachból, sem az Újszövetségbıl történeti-kritikai alapon. Teológiai szempontból
nézve tehát egy ortodox keresztény Jézus-felfogást vetek össze a Tórával; történeti
szempontból pedig csak felvetem azt a kérdést: mi következik abból, ha mégis teret adunk
annak a lehetıségnek – homlokegyenest ellentétes módon a ma elfogadott történettudományi
paradigmával –, hogy az elsı századi zsidóságban igenis megszülethetett olyan elképzelés,