Az Újszövetség és a Tóra - Or-Zse

235
amit ott elmondtam errıl, itt is érvényes – és egyúttal látható, hogy az apostolok hően
követték mesterük tanítását. Felmerül még, hogy megsértették-e ezzel a Dt 17:8-13 tórai
parancsát, amely elıírja a Szanhedrinnek való engedelmességet? Nem, ha annak bevezetı
szavait – „midın eldönthetetlen lesz elıtted valami az ítéletben” 802 – korlátozó érvényőnek
tekintjük, azaz amikor nem eldönthetetlen valami számunkra, akkor a Szanhedrinnek való
engedelmesség nem kötelez; és akkor sem, ha azt a józan logikát követjük, amely szerint Isten
Szelleme, kinyilatkoztatása és akarata magától értetıdıen felülírja az embereknek való
engedelmességet. 803
Úgy tőnik, végül maga Rábbán Gámáliél is jobbnak látta kivárni a végsı döntéssel – így a
zsidókeresztény közösséget illetıen a Szanhedrin várakozó álláspontra helyezkedett, akik
ezután is mindennap a Templomhegyen győlhettek össze. Megkockáztathatjuk azt a feltevést
is, hogy politikailag a Szanhedrin farizeus tagjainak jól is jött egy, a halottak feltámadását és
más farizeus elveket fennen hirdetı közösség a szadduceusokkal szemben – nem véletlen,
hogy a letartóztatást és a tárgyalást mindkét fenti esetben a szadduceusok kezdeményezték.
Ez a türelmi helyzet egészen István peréig és megkövezéséig állt fenn, amikor is olyan
üldözés robbant ki a zsidókeresztények ellen, ami miatt nagy részüknek el kellett hagyniuk a
várost. Valamivel késıbb azonban, 804 Jakab vezetése alatt már ismét Jeruzsálemben látjuk a
beszámolók szerint több tízezres gyülekezetet. A keresztény hagyomány szerint ık csak a
zsidó háború idején, Jeruzsálem ostromának szünetében hagyták el a várost véglegesen, és
menekültek Pellába.
Ezen a ponton tehát – de tulajdonképpen csakis ezen – viszonylag éles eltérést találtunk a
szóbeli Tóra felfogása és a zsidókeresztény háláchá között, összhangban azzal, amit Jézus
esetében is láttunk.
Most röviden kitérek arra, hogy a rabbinikus hagyomány miként értelmezi a Szanhedrin
tekintélyét a Szentély pusztulása elıtt és után; és mi következik ebbıl a zsidókeresztények
történelmére nézve.
802 Dt 17:8.
803 Az. hogy a Szanhedrin a legenyhébb büntetést, a korbácsolást választotta az apostolok számára, szintén annak
elismerése lehetett, hogy csak rabbinikus rendelkezést [d’rábbánán] hágtak át, és nem tórai parancsot [d’órájtá].
Ezt a kérdést szintén bıségesen elemzi Le-Cornu-Shulam: A Commentary on the Jewish Roots of Acts (286-288.
o.).
804 A Csel 11. fejezetétıl fogva.