Az Újszövetség és a Tóra - Or-Zse

189
nevében: „Jaj nekem Boithosz háza miatt, jaj nekem a botjaik miatt! 613 Jaj nekem Chánin 614 háza miatt,
jaj nekem a suttogásaik miatt! 615 Jaj nekem Kathrosz 616 háza miatt, jaj nekem a tollaik miatt! 617 Jaj
nekem Jismáél, Fábi fia háza miatt, jaj nekem az ökleik miatt! Mert ık a fıpapok, fiaik a [Szentély]
kincstárnokai, vejeik a gondnokok, szolgáik pedig botokkal verik a népet!” Rabbijaink tanították: Négy
kiáltással kiáltott a Szentély Udvara. Az elsı: „Távozzatok innen, Éli fiai!”, 618 mert
megszentségtelenítették az Örökkévaló Szentélyét… 619
Flavius is alátámasztja, hogy az öklök és botok emlegetése nem puszta költıi túlzás a
Talmudban:
Ebben az idıben Agrippa király a fıpapi méltóságot Izmaelre, Fabi fiára ruházta. Ekkoriban a
fıpapok a jeruzsálemi papokkal és elöljárókkal viszálykodásba keveredtek, úgy, hogy mindkét fél egész
csapat elszánt és izgága embert győjtött maga köré, és ha ezek találkoztak, mindenütt szidalmazták és
kövekkel dobálták egymást. Nem akadt senki, aki megfékezte volna ıket, s végül garázdálkodásuk már
úgy elfajult, mintha nem is volna felsıbb hatóság. Végül a fıpapok durvaságukban és
elbizakodottságukban annyira vetemedtek, hogy nem átallották szolgáikat kiküldeni a szérőkre, és
ellopatni velük a papoknak járó tizedeket; ennek az lett a következménye, hogy a szegényebb papok
éhen haltak. Így aztán az igazság helyett az izgága emberek erıszakoskodása érvényesült. 620
Akkoriban a zsidók közt javában burjánzott mindenféle aljasság; nem volt bőn, amit el ne követtek
volna, és ha valaki akárhogy megerıltette volna az eszét, nem tudott volna már újabbakat kieszelni. A
magánélet és a közélet egyformán ebben a nyavalyában szenvedett, és versengve igyekeztek túltenni
egymások az Isten ellen elkövetett bőnökben és a felebarátaik elleni jogtalankodásban. A hatalmasok
sanyargatták a köznépet, ez viszont mindenáron ki akarta irtani a hatalmasokat; amazoknak zsarnoki
uralomra fájt a foguk, a népnek pedig az erıszakoskodásra és a gazdagok kirablására… 621
Mindezek természetesen csak illusztratív példák, hiszen rengeteg további idézetet
hozhatnánk mindezekre a jelenségekre, különösen Flaviustól – és természetesen jó dolgokat is
írtak ugyanezekrıl az emberekrıl. De itt nem feladatom az 1. századi Szanhedrin állapotát
részletesen feldolgozni, pusztán csak azt szerettem volna bizonyítani, hogy Jézus róluk adott
jellemzése az evangéliumokban nem nélkülözött minden alapot. Sıt a fentiek ismeretében
szinte túlzott türelemre vall, és csak a Tóra kifejezett parancsa iránti engedelmesség
613 Amelyekkel a népet verik, ld. lentebb. A boithiánus fıpapok és követıik ráadásul hellenista eretnekek is
voltak.
614 Minden bizonnyal azonos az idısebbik Anannal (ez az evangéliumokban szereplı Annás), vagy fiával, a
fiatalabbik Anan fıpappal Flaviusnál. Elıbbi Jézus, utóbbi Jakab, Jézus testvére kivégeztetésében volt részes,
amirıl Flavius azt írja, hogy törvénytelenül történt – olyannyira, hogy Agrippa le is váltotta miatta Anant –,
jóllehet az egész Szanhedrin részt vett benne (Flavius: A zsidók története, 20:9:1 [20:197-203], a magyar
fordításban: 580-581. o.) Ismét valamennyi forrás – Talmud, Flavius, Újszövetség – egybehangzóan megerısíti
tehát a korrupció és törvénytelenség vádját a Szanhedrint és a fıpapokat illetıen. Egyébként a fıpapokat
köztudomásúan mindig vagy a Heródesek vagy a római helytartók nevezték ki és váltották le, ami szintén nem
túl bizalomgerjesztı tény rájuk nézve: nyilvánvaló, hogy az elnyomó birodalom bábjai voltak. Szintén
valamelyik Anan volt az, akit Pál a Szanhedrin elıtt állva „kimeszelt fal”-nak szólított törvénytelensége miatt.
615 Titkos tanácskozásaik, amelyeken jogtalan tetteket vittek végbe. Lehet, hogy a Chanin név azonos a
Flaviusnál fentebb említett Anannal.
616 Flaviusnál is szerepel: A zsidók története, 20:1:3.
617 Amelyekkel jogtalan határozataikat megírták.
618 Utalás a Sámuel próféta idejében szolgáló fıpapra, akinek fiai paráználkodtak és erıszakkal elvettek az
áldozatokból, ami miatt az emberek meggyőlölték Isten szolgálatát, Isten pedig elvetette a Silóban felállított
mózesi Sátrat, s a frigyláda is fogságba került. Maga a Talmud is Éli fıpap fiaival állítja tehát párhuzamba a
fentebb felsorolt fıpapi családokat.
619 bPeszáchím 57a.
620 Flavius: A zsidók története, 20:8:8.
621 Flavius: A zsidó háború, 7:8.