Az Újszövetség és a Tóra - Or-Zse

63
Jézus személye a Módszertani bevezetésben vázolt paradigmák, megközelítésmódok
sokfélesége miatt problematikus, ezért szükséges világossá tenni, hogy melyik „Jézussal”
kívánok foglalkozni. Az elızı fejezetben részletesen tárgyalt kérdéskör fényében itt már csak
annyit kell az egyértelmőség kedvéért rögzítenem, hogy a továbbiakban nem az ún. „történeti
Jézus”-koncepciók valamelyikének „Jézus”-át fogom tárgyalni, 117 hanem az „újszövetségi”
Jézust, vagyis azt a Jézus-képet, amelyet az Újszövetség szövegének egésze tár az olvasó elé,
a szöveg bármely részletének történeti-kritikai alapon történı eliminálása nélkül.
Ezzel azonban korántsem kívánom azt mondani, hogy az általam tárgyalandó Jézus-kép a
„nem-történeti” vagy „mitikus Jézus”, mivel, mint ezt – úgy gondolom – kielégítıen
bemutattam az elızı fejezetben, az Újszövetség szövege igényt tart a kor követelményeinek
mértéke szerint a történelmi hitelességre; ezért az általa bemutatott Jézus egyúttal a
„történeti” Jézus is, legalábbis a szöveg e belsı igénye szerint. Leghelyesebb lenne talán
„újszövetségi-történeti” Jézusnak nevezni tehát – ezt is fogom tenni.
Másodszor azt kell röviden, de viszonylag pontosan meghatároznom, mit értek a „Tóra”
(Törvény, Tan) fogalma alatt. A zsidó felfogás értelmében a Tóra alapvetıen két fı részre
osztható: az írott és a szóbeli Tórára. Az írott Tóra alatt Mózes öt könyvét értem, ám egy
tágabb értelemben véve a Tanach többi részét is, amennyiben azok módosítják,
továbbfejlesztik a mózesi rendszert. Szóbeli Tóra alatt – szintén a megszokott módon – a
Misnától fogva a rabbinikus irodalom különbözı győjteményeiben rögzített, de eredetileg
csak szóban tovább adott, mindmáig gyarapodó háláchikus és ággádikus szövegek összességét
értem. Egy mai, erıteljesen ortodox felfogást követve természetesen az írott és a szóbeli Tan
szinte egyáltalán nem is lenne kettéválasztható. A kevésbé ortodox felfogás értelmében is
majdnem vagy teljesen azonos tekintéllyel van felruházva mindkettı, mint amelyek egyaránt
a Szinájon adattak, és egymás egyedüli helyes értelmezését kölcsönösen meghatározzák,
mintegy egyetlen Tórát képezve. 118
117 Ahány történész eddig kísérletet tett a „történeti Jézus” rekonstruálására, annyiféle „történeti Jézusunk”
keletkezett. Mindenki más-más részeket vél elhagyhatónak az evangéliumi beszámolókból. Tatár György írja
Spiró György Fogság c. regényérıl: „Bizonyos értelemben éppen ez a hitelesség az a »fogság«, amelyben a
regény és hısei vergıdnek. A tisztán történeti hitelesség. A Fogság címő regény pontosan úgy és annyira hiteles
történetileg, ahogyan és amennyire azok voltak mindazok a Jézus életrajzok, amelyeket az 1830-as évektıl fogva
– nagyjából az elsı világháborúig – sorozatban állított elı az ún. Jézus-élete-kutatás történetírói mozgalma. Ez a
ma már csak hatásaiban élı tudománytörténeti irányzat (bár kétségkívül idetartoznak még Vermes Géza
magyarul mostanában napvilágot látott munkái is) eredetileg azt a célt tőzte maga elé, hogy az evangéliumok
híradását megtisztítsa a korai egyház mítosznak minısített hitelemeitıl, abban bízva, hogy ilyen módon eljut
végül az általuk eltemetett valóságos történelemhez, jelesül Jézus történeti alakjához. A kutatástörténeti
végeredmény az elsı századi Júdea történetileg minden részletében hiteles képe lett, amelyben azonban –
mindenekelıtt Drews és Raschke munkáiban – Jézus nevő személy sohasem élt…” (Tatár: : Töretlen úton, 52-
53. o.) A „történeti Jézus” eszméjérıl nagyon elgondolkodtatóan nyilatkozik Rosenzweig is (Ateista teológia).
118 Ezekkel a kérdésekkel késıbb majd részletesebben foglalkozom.