Az Újszövetség és a Tóra - Or-Zse

94
esküket érvényesnek állít, 263 vagyis az a fenti parancsa, amelyben az esküt tanítványai
számára megtiltja, etikai és nem vallásjogi jellegő; másképp fogalmazva: az önként, szavaik
megerısítésére tett „esküdözést” tiltja meg, 264 és nem a Tóra parancsára kötelezıen teendı
„hivatalos”, bíróság elıtti stb. esküt. 265 (Ez utóbbi kategória megszőnésére a jézusi gondolatot
extrapolálva a messiási korban számíthatunk esetleg, amikor a hazugság maga is elenyészıen
kevéssé válik.)
Érdemes még megemlítenünk, hogy a Jézus testvéreként és a zsidókeresztények
vezetıjeként ismert Jakab hasonló módon erısíti meg ezt a tilalmat – a bibliakritikusok között
is többnyire hitelesnek elfogadott – levelében. 266
2.2.2.2.3. Az „új parancs”
Egy helyen Jézus explicit módon kijelenti, hogy új parancsot ad:
Új parancsot adok nektek, azért hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy
szeressétek egymást! Abból fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretet van
bennetek egymás iránt (…) Ez a parancsom, azért hogy úgy szeressétek egymást, ahogy én szeretlek
titeket. Senkiben sincs annál nagyobb szeretet, mint amikor valaki odaadja a lelkét [életét] a
barátaiért. 267
Eltekintve attól, hogy tartalmilag ez nem is annyira új parancs – hiszen az embertárs
szeretete a Lv 19:18-ban már megfogalmazódott, és késıbb a legalapvetıbb etikai elvvé nıtte
ki magát, amely minden erkölcsi rendelkezést összefoglal 268 –, itt is felmerül a kérdés, hogy
adhat-e a Messiás a Tórán túlmenı új parancsolatot. Mint már jeleztem, a kérdést teljes
mértékben csak az „új szövetséggel” foglalkozó részben tudom majd lezárni, ezt pedig Pál és
a Héberekhez írt levél teológiája kapcsán fogom majd alaposan megvizsgálni. 269 Itt most
263 Mt 23:16-22.
264 Az önkéntes, nem kötelezı esküt (s’vúát bittú, ld. mS’vúót 3:1,5,7), és a könnyelmő esküt (s’vúát sáve, ld.
mS’vúót 3:8,10). Ez feltőnı rokonságot mutat a rabbinikus állásponttal, amely óva int a meggondolatlan
fogadástételektıl és esküktıl (mN’dárím 2:2, mS’vúót 3:1-9, bN’dárím 20a, Vajjikrá Rábbá 6, B’midbár Rábbá
22 stb.), melyekkel kapcsolatban a Tanach is hasonló óvatosságra int (pl. Préd 5:1-7). Ugyanúgy, mint a válás
esetében, itt is szoros rokonságot találunk a jézusi és a rabbinikus álláspont között, de amit a rabbik csak nem
ajánlanak, azt Jézus kategorikusan eltiltja.
265 A Tóra által elıírt, kötelezı esküfajták: s’vúát há-cédút, s’vúát háppikádón, s’vúát háddájáním (mS’vúót
4:1,2,3; 5:1; 6:1,5; 7:1,7). Ezeket véleményem szerint Jézus nem tiltotta meg tanítványainak.
266 Jak 5:12.
267 Jn 13:34-35, 15:12-13. Közelebbrıl megnézve azért tartalmilag is új parancsról van szó, hiszen a
megparancsolt szeretet intenzitása és hatásköre egyaránt más, mint az embertársi szeretet esetében. Az ugyanis
minden emberre vonatkozik, és mértéke az önmagunk felé gyakorolt szeretet mértéke. Ez azonban szőken
értelmezve csak Jézus tanítványaira irányul, viszont intenzitása nagyobb, mint amazé, hiszen Jézus önmagát
állítja követendı példaként, vagyis olyan szeretetet vár el, amely képes a másik bőneinek következményeit,
büntetéseit átvállalni, valamint az életét adni a másikért.
268 bSábbát 31a.
269 A 4.3.3.1. Az „új szövetség” tanítása c. alfejezetben.