Az Újszövetség és a Tóra - Or-Zse

97
kicsapongás, a rosszindulatú tekintet, a káromlás, a
felfuvalkodottság és a józan ész hiánya. Mindezek a
gonoszságok belülrıl erednek, és hétköznapivá
[profánná, világivá] teszik az embert. 276
Ezt a szövegrészt a keresztény egyházakban és bibliafordítások túlnyomó többségében úgy
értelmezik, hogy az általam mindenhol kurzivált hétköznapi [profán, világi] szó helyén az
eredetiben álló koinosz melléknevet, illetve koinoó igét a tisztátalan, tisztátalanná tesz
szavakkal adják vissza. Az egyedül Márknál szereplı „ezzel tisztának nyilvánított minden
ételt” fordulatot pedig úgy értelmezik, hogy Jézus a tórai rendelkezések által tisztátalannak
nyilvánított ételeket (állatokat) sıt egyéb dolgokat tisztának minısítette. Világos, hogy
amennyiben Jézus ezt valóban megtette volna, úgy a Tórát radikálisan megváltoztatta volna,
ezeket a parancsokat érvénytelenné tette volna, sıt visszamenıleg is kétségbe vonta volna a
mózesi megkülönböztetés igazságtartalmát, hiszen ha most már egyszeriben nem tisztátalanok
azok az állatok és ételek, akkor ugyan miért vagy mennyiben voltak korábban azok? Ha ezt
így értelmezzük, akkor Jézus itt fölszabadította a teljes zsidóságot bármilyen állat
megevésére, azaz drasztikusan érvénytelenítette az írott Tórát. Ez az értelmezés ráadásul
nagyon meghatározta a keresztény írásmagyarázatot viszonylag korai idıtıl fogva, s a
zsidóság is ezt az értelmezést ismerve, szükségszerően utasította vissza Jézust e
rendelkezésével – mint a Tóra nyilvánvaló megtagadásával – együtt.
Azonban mindez egy súlyos félreértésen és félrefordításon alapul. 277 A görög koinosz szó
ugyanis nem a héber támé, hanem a chól megfelelıje, jelentése nem tisztátalan (amely
görögül, és különösen az Újszövetségben egyértelmően akathartosz), hanem hétköznapi,
profán, „világi” szó szerint: közös, általános, közönséges, szokásos. A Tórában található
alapmondat 278 szerint a chól ellentéte a kódes (szent), míg a támé (tisztátalan) ellentéte a táhór
(tiszta). A két fogalompár egymástól teljesen eltérı tartalmakat jelöl. A Szentély udvarában
szabályosan levágott, tiszta [táhór] állat is chól, ha nem áldozat, hanem egyszerő étkezés
céljából vágták le. 279 A szentség fogalmának középponti eleme az Isten számára való
elkülönítettség, chól tehát az, ami nincs az Örökkévalónak elkülönítve, hanem nyitott,
hozzáférhetı a köz számára (a chól szó a chálál gyök kinyit, nyitottá tesz jelentéskörébıl
276 Mk 7:1-23.
277 Ebben az irányban érti teljesen félre az egész problémát többek között Smith is Jesus’ Attitude Towards The
Law címő cikkében (241-244. o., különösen ld. 21. lábjegyzet), s jut arra a következtetésre, hogy Jézus viszonya
az írott Tórához ellentmondásos volt. De nem érti Vermes és Flusser sem (Vermes: Jézus és a judaizmus világa,
86. o., Flusser: Jézus, 46-49. o.). Le-Cornu-Shulam: A Commentary on the Jewish Roots of Acts c. mővében
találtam egyedül olyan alternatív felvetést, amely az általam alábbiakban tárgyalt megoldáshoz közel áll (I. köt.
565-568. o.).
278 Lv 10:10.
279 bPeszáchím 22a.