Az Újszövetség és a Tóra - Or-Zse

178
döntve İnála –, de érzékeli ennek mélyen problematikus, sıt „életveszélyes” voltát, és nem
válaszolja meg azt a kérdést, hogy végül is miféle érvényes háláchá lesz az, amellyel Isten
nem ért egyet.
Mindennek és a fentebb idézett jézusi mondatoknak a fényében azt mondhatjuk, hogy Jézus
ebben a problémában arra az álláspontra helyezkedett: Isten parancsai, akarata erısebb a
vének, illetve a Szanhedrin bármilyen többségi döntésénél. (Érdekes egyébként, hogy Rabbi
Eliézert kétszer is meggyanúsították a zsidókeresztények iránti szimpátiával, amit ı el is
ismert.) Ezen a ponton érhetı tetten a lényegi eltérés a zsidókeresztény és a farizeus eredető
háláchá között. Vallásfilozófiai-etikai szempontból nézve ez azt a meggyızıdést is jelenti,
hogy 1. amennyiben a többségi döntés ellentétes Isten akaratával, akkor inkább a vallási
establishment, illetve a nemzet egysége megrendülését kell választani, mint az Isten akaratától
való eltérést; valamint azt is, hogy 2. a csodákkal és kinyilatkoztatással alátámasztott isteni
vélemény felülírja a vének és tudósok emberi értelemmel megállapított – akár többségi –
nézeteit. Mindkét említett szempont végeredményben a karizmatikus-prófétai álláspont,
illetve a nép vallási-jogi-politikai vezetıinek álláspontja közötti elvi konfliktust fogalmazza
meg, és a zsidókeresztény felfogás a prófétai hivatal tekintélyét az utóbbi fölé helyezi, míg a
rabbinikus felfogás éppen fordítva:
Súlyosabbak a vének szavai, mint a próféták szavai. (…) A próféta és a vén kihez hasonlít? Hasonló
egy királyhoz, aki titkárai közül kettıt elküldött egy tartományba. Egyikükrıl ezt írta: „Ha nem mutatja
nektek az aláírásomat és a pecsétemet, ne higgyetek neki.” A másikról ezt írta: „Ha nem mutatja is az
aláírásomat, akkor is hinnetek kell neki, aláírás és pecsét nélkül.” Ugyanígy szól a prófétákról: „Ha
jeleket és csodákat tesz is neked…” 565 Viszont: „A törvény szerint, amit [a vének] tanítanak neked 566
(…) cselekedjél.” 567
Tehát a vének döntése nem igényel karizmatikus-természetfölötti igazolást, míg a prófétáké
igen – sıt még az sem elegendı! –, ezért a vének tekintélye erısebb, mint a prófétáké. A
vének döntésének tekintélyérıl még ilyen nyilatkozatot is találunk:
Még ha (…) balra mutatnak is, holott jobbra van, vagy jobbra, pedig balra van, hallgass rájuk. 568
Ismeretes, hogy a farizeus mozgalmon részint belül, részint kívül volt egy karizmatikuscsodatevı
jellegő irányzat, akiket chászidoknak neveztek, s akik gyakran kerültek hasonló
konfliktusba az országot vezetı, nem-karizmatikus beállítottságú, többi farizeussal. 569 Úgy
tőnik, Jézus valóban közelebb állt hozzájuk, mint ellenfeleikhez.
565 Dt 13:2.
566 Dt 17:11.
567 jB’ráchót 1:3b:58. Ugyanez: jSzanhedrin 11:30b:1, jÁvodá Zárá 2:41c:49. Ld. még: bSzanhedrin 88b.
568 Szifré Dt 17:10 §154 (105a), idézi Strack-Billerbeck: Kommentar zum Neuen Testament aus Talmud und
Midrasch, I. köt., 910. o.
569 Vermes: A zsidó Jézus, 91-113. o.