Az Újszövetség és a Tóra - Or-Zse

132
támasztott – koncepcióját. Hiszen mindössze annyit állítunk ezzel, hogy amit Mózes és a
hetven vén látott, azt Ábrahám is látta – ami egyáltalán nem elképzelhetetlen.
A Tóra a második ısatyáról, Izsákról jóval szőkszavúbban csak annyit állít, hogy neki is
„megjelent [vájjérá: láthatóvá vált] az Örökkévaló” 426 két ízben is. Esetleg feltételezhetjük,
hogy ez hasonló élmény lehetett, mint Mózesé és Ábrahámé. A Midrás szerint Izsák akkor is
látta a S’chínát, amikor „kinyújtotta a nyakát az oltáron” megkötöztetésekor, és késıbb ezért
homályosult el a látása. 427
Jákobról szintén olvassuk, hogy „megjelent neki az Örökkévaló” több ízben is. 428
azonban ismét találkozunk egy nehezen értelmezhetı történettel, amelynek közeli olvasata –
szemben a kommentárirodalom többsége által adott értelmezéssel – ismét arra látszik utalni,
hogy az Örökkévaló – illetve dicsısége, jelenléte vagy képmása – egy férfi képében jelent
meg neki:
És hátramaradt Jákób egyedül; és tusakodott vele valaki [ís: egy férfi] a hajnal feljöttéig. Midın látta,
hogy nem bír vele, odanyúlt csípıjének forgócsontjához; és kificamodott Jákób csípıjének forgócsontja,
midın tusakodott vele. És mondta: Bocsáss el, mert feljött a hajnal. Mondta: Nem bocsátlak el,
hanemha megáldottál. És mondta neki: Mi a neved? Mondta: Jákób. És mondta: Ne Jákóbnak
mondassék többé a neved, hanem Izraélnek, mert küzdöttél Istennel [szárítá ím-elóhím] meg
emberekkel és gyıztél. És kérdezte Jákób és mondta: Add tudtomra, kérlek, nevedet! Mondta: Minek is
kérdezed nevemet? És megáldotta ıt ott. És elnevezte Jákób a helyet Peniélnek [p’niél: Isten arca]:
mert láttam Istent [kí ráítí elóhím] színrıl-színre [páním el-páním: arc arcnak] és megmenekült
lelkem. 429
Szemben a szöveg közeli olvasatával, amely azt valószínősíti, hogy Jákób magával Istennel
harcolt itt, aki egy férfi képében jelent meg neki, a szóbeli hagyományban mára az az
értelmezés vált uralkodóvá, hogy Ézsau védıangyala volt Jákób ellenfele. 430
Itt
Már itt
szeretném megjegyezni, hogy a Midrásban még szerepelnek ettıl eltérı vélemények is,
köztük Rabbi Lévié, aki szerint Jákób magával a S’chínával küzdött. 431 De akik azt vallják,
hogy ellenfele egy angyal volt, azok is szembetalálják magukat azzal a nehézséggel, hogy az
426 Gn 26:2, 24.
427 D’várím Rábbá 11:3.
428 Gn 35:9.
429 Gn 32:25-31.
430 Ebben az esetben az angyalként való értelmezést a Szentírás is alátámasztja (Hos 12:5). De ez sem zárja ki
azt, hogy egyúttal a S’chíná is volt ez a „férfi”, mivel létezik olyan angelológiai felfogás, amely szerint az Isteni
Jelenlét, illetve a Messiás angyal képében is meg tud jelenni; illetve a héber mál’ách szó egyszerően követet
jelent, ami számos esetben emberekre is vonatkozik a Tanachban, valamint néha kifejezetten a Messiásra. A
Targum Jonátán egyébként Micháél angyal emberi formában történı megjelenéseként értelmezi a szöveget, a
Targum Onkelosz visszafogottabb, csak egyetlen helyen említ az Elóhím helyén „az Örökkévaló angyalá”-t. Ld
errıl még: Santala: The Messiah in the Old Testament…, 84-88. o. Szerinte ugyanerre a „vizuális jelenségre”,
amelyet eddig tárgyaltam, vonatkoztatható a rabbinikus irodalomban az egymással átfedést mutató, titokzatos
Szár Háppánim, a Metatron, a Tártiél nevek mind ugyanazt a lényt, a preegzisztens Messiást, a t’múnát Ádónájt
takarják. A Jálkút Sim’óni 2:53:3 a Jes 52:13-hoz hozzáfőzi: „»Íme jó szerencsés lesz szolgám«: Ez a Messiás
Király. »Magasságos, felséges és dicsı lesz nagyon«: Feljebb fog emeltetni Ábrahámnál, feljebb Mózesnél, és
magasabbra lesz emelve a szolgáló angyaloknál.” (Idézi Stern: Jewish New Testament Commentary, 664. o.)
431 B’résít Rábbá 77:3. Érdekes, hogy Rabbi Lévi mondatát néhány kiadás kihagyja.