Az Újszövetség és a Tóra - Or-Zse

294
fentebb kifejtettek értelmében, azaz úgy, hogy Isten tartalmilag ugyanazt az örökérvényő
Tórát, amelyet régebben adott, most nem határozatokban megfogalmazott külsı parancsok
formájában, hanem a szívbe beírva, belülrıl, belsı kontrollként akarja érvényesíteni.
Elismerem, hogy önmagában a fenti mondat mindkétféleképpen értelmezhetı; az Újszövetség
egészének – és posztulált egységének – fényében azonban csak a második módon.
Tény, hogy Pál fogalmazásmódjában a „törvény” [nomosz] szó nagyon gyakran
kifejezetten a „régi szövetség” e külsı, formai jellegére utal – ugyanilyen gyakran azonban az
„új szövetség” tartalmára is. Ebbıl a kettıs fogalomhasználatból adódik paradox nyelvezete,
amely egyszerre állítja a Törvény érvényességét és túlhaladottságát is. Ez az általános elv Pál
megértéséhez. A Törvény mint külsı kontroll, Isten jutalmazása és büntetése által
kikényszerített, „betőkkel kıbe vésett” igazságszolgáltatás valóban felfüggesztıdött akkor,
amikor Jézus magára vett minden bőnt és azok törvényi büntetését: minthogy ez által a
Törvény jogos szankcióinak végrehajtását levette azokról, akik a bőnöket elkövették. De
vajon azért tette ezt, hogy a benne hívık végre törvénytelenül élhessenek, szabadon bőnöket
követhessenek el, következmények nélkül megszeghessék a Törvényt? Éppen ellenkezıleg,
azért, hogy arra ösztönözze ıket: valóban igaz emberekként, nem a büntetéstıl való félelemtıl
vezettetve, hanem éppen Isten ezen irgalmában megmutatkozó szeretetét viszonozva, szívbıl
tartsák meg azokat. Így lettek a zsidókeresztények „a Törvény rajongói”. Miközben a
szankciók, a büntetések végrehajtása – törvényes módon! – felfüggesztıdött, a parancsok
tartalma teljes mértékben érvényben maradt.
4.3.3.2.1.2. „Meghaltam a Törvény számára”
Mindez a legszorosabb összefüggésben áll az újjászületés teológiájával is, amely
végigvonul az egész Újszövetségen, és szervesen összefügg a Törvény „szívbe írásával”; mert
a gonosz ösztön az újjászületés során hal el, és Isten Szelleme is ekkor költözik be az
emberbe. Már Jézus beszél errıl:
– Bizony úgy van, ahogy mondom neked: ha valaki nem születik meg újra, nem képes meglátni Isten
királyságát! – felelt neki Jézus.
– Hogyan tud megszületni az ember, ha már öreg? – kérdezte tıle erre Nikodémosz. – Talán vissza
tud bújni az anyja méhébe, hogy másodszor is kijöjjön onnan, és megszülessen?
– Bizony úgy van, ahogy mondom neked: ha valaki nem születik meg víztıl és Szellemtıl, nem tud
belépni Isten királyságába! – válaszolta Jézus. – Ami a testtıl született, az test, ami pedig a Szellemtıl
született, az szellem. Ne lepıdj meg, hogy azt mondtam neked: újra meg kell születnetek! A szél fúj,
ahol akar, és hallod a hangját, de nem tudod, honnan jön, és hová megy. Így van mindenki, aki a
Szellemtıl született. 1055
1055 Jn 3:3-8.