Az Újszövetség és a Tóra - Or-Zse

188
Hasonló jelenségrıl beszél a következı idézet is:
Taníttatott: Rabbi Jószé mondta: Eredetileg nem volt sok vitatkozás Izraelben (…) De amióta Hillél
és Sámmáj tanítványai elszaporodtak, akik nem szolgálták eléggé [tanítóikat], egyre több lett a
vitatkozás Izraelben, és a Tóra olyan lett, mintha két Tóra lenne… 607
Ezek a leírások a Jézus-korabeli jogbiztonság, általános és bírói erkölcsiség állapotáról
nem állnak távol az evangéliumokban olvasható értékelésektıl. Josephus Flavius beszámolója
szerint a korrupció és részrehajlás magában a Szanhedrinben is jelen volt, egészen a
farizeusokhoz tartozó elnök – a nászí –, valamint a szadduceus fıpap személyének szintjéig
(vagyis áthatotta az egész igazságszolgáltatást):
…János (…) testvérét, Simont és Jonatást, Sisenna fiát (…) Jeruzsálembe küldte Simonhoz,
Gamaliel fiához, 608 azzal a kéréssel: vegye rá a jeruzsálemi hatóságokat, hogy mozdítsanak el engem
(…) Ez a Simon jeruzsálemi polgár volt, nagyon elıkelı származású férfiú és a farizeus irányzat híve;
ezek hajszálnyi pontossággal megtartják az ısi törvényeket, és ezért általában úgy vélekednek róluk,
hogy mindenki másnál különb emberek. Értelmes és emberséges ember volt ez, és a legbonyolultabb
helyzeteket is meg tudta oldani bölcsességével. Jánosnak régi és bizalmas barátja volt, velem azonban
akkoriban nem volt éppen a legjobb viszonyban. (…) Mikor Simon megismerte Anan [a fıpap]
álláspontját, megkérte a küldötteket, hogy hallgassanak, és ne hozzák nyilvánosságra kérésüket. Majd ı
maga gondoskodik róla – mondta –, hogy engem minél elıbb eltávolítsanak Galileából. Aztán magához
hívatta János öccsét, és megbízta, hogy Anan párthívei között ajándékokat osztogasson, mert úgy
gondolta, hogy ezen a réven hamarosan álláspontjuk megváltoztatására bírja ıket. És Simon el is érte a
célját, mert a megvesztegetett Anan és környezete beleegyezett abba, hogy eltávolítsanak engem
Galileából, anélkül, hogy errıl a városban bárki más is tudomást szerezhetne… 609
…majd pedig Flavius oldalakon át ismerteti a Szanhedrin által törvénytelenül kiküldött,
papokból és farizeusokból álló bizottság legaljasabb eszközöktıl sem visszariadó
mesterkedését ıellene. Miközben tehát a bírák általános állapotáról ilyen információkat adnak
a források (mint már említettük, a qumráni iratok még ennél is súlyosabbnak láttatják a
helyzetet), a Talmud hasonlóan nyilatkozik a Szanhedrin másik fı erejérıl, a szadduceus
pártról és a fıpapokról is:
Rabbijaink tanították: Az áldozati állatok bıreit 610 elıször a Bét Háppárvá termében tartották.
Esténként elosztották ıket az atyai ház 611 tagjai között, de az erıszak emberei 612 el szokták venni erıvel.
Akkor úgy határoztak, hogy csak sabbat-évenként osztják szét ıket egyszerre, ezért az összes atyai ház
eljött, hogy együtt vegyék át a részesedésüket. De a fıpapok így is elvették erıszakkal… Taníttatott,
Abba Saul mondta: Jerikóban szikamorfa-törzsek voltak, és az erıszak emberei elvették ıket
erıszakkal… Ezekrıl és az ilyenekrıl mondta Abba Saul ben Bothnith Abba Jószéf ben Chánin
itt, hogy a farizeusok két iskolája nem tudott megegyezésre jutni, hiszen csak jóval késıbb, a Szentély pusztulása
után, a javnéi Szanhedrinben nyilatkoztatta ki egy égi hang, hogy „a háláchá mindig Hillél házát követi”
(bÉrúvín 13b, jB’ráchót 1:7,3b).
606 bSzótá 47b.
607 bSzanhedrin 88b.
608 Rábbán Sim’ón ben Gámáliél volt ekkoriban a Szanhedrin elnöke, a nászí.
609 Flavius: Önéletrajz, 191kk. (a magyar kiadásban: Flavius: A zsidó háború. – Önéletrajz, 513-532. o.).
610 Ezek a papok tulajdonát képezték a Lv 7:8 alapján.
611 A kifejezés a héten éppen szolgáló papi nagycsaládot jelenti.
612 Szó szerint a „karok emberei”, a papok között lévı erıszakos emberek.