Az Újszövetség és a Tóra - Or-Zse

128
2.2.2.7.3.1.1. A Tóra „teológiai antropomorfizmusa”
Ez a téma szintén egy külön disszertációt igényelne, 413 ezért csak nagyon tömören,
összefoglaló jelleggel kívánok itt foglalkozni vele, amennyire dolgozatom tárgya okvetlenül
megköveteli.
A bibliai tudományokkal foglalkozók körében köztudott, hogy bizonyos feszültség
tapasztalható a Tanach és annak ókori fordításai, valamint rabbinikus kommentárjai között,
amennyiben a Szentírás szövege jóval hajlamosabb Isten antropomorf vagy antropopatikus
bemutatására, mint a késıbbi fordítók és kommentátorok. Ez a feszültség jól tetten érhetı, ha
a különbözı szövegeket összehasonlítjuk, mert nagyon szembetőnı például a targumok vagy
a Szeptuaginta esetében, hogy amikor az eredeti szentírási szöveg erısen antropomorf módon
beszél Istenrıl, ezt a fordítások akár azon az áron is tompítani igyekeznek, hogy radikálisan
eltérnek az eredeti szövegtıl. Lássunk erre – messze a teljesség igénye nélkül, csak
illusztrációként – néhány esetet!
Jól megfigyelhetı például, hogy amikor Isten mindenhatóságával, mindenütt
jelenlévıségével, örökkévalóságával és mindentudásával látszólag összeegyeztethetetlen,
térben, idıben lokalizált, „emberi” cselekvését vagy jellemzıit állítja az Írás, a Targumok
ezeket rendszeresen elválasztják Isten személyétıl, és az Istennevet vagy az Elóhím szót az
„Örökkévaló Szava” [mémrá Ádonáj] vagy az „Örökkévaló Dicsısége” [j’kár Ádonáj]
kifejezésekkel helyettesítik. Például a B’résít elsı fejezeteiben mindaddig változtatás nélkül
fordítják Isten neveit, ameddig a szöveg azt nem állítja, hogy az Örökkévaló Isten
„járkált/sétált a kertben”. 414 Ezen a ponton azonban az Ádonáj Elóhím szavakat mémrá
Ádonáj Elóhímnek fordítják, azaz: „az Örökkévaló Isten Szava” sétált a kertben. Ez a
megoldás az antropomorfizmus elkerülésére világosan felismerhetı tendencia a targumok
szövegeiben mindvégig. A Midrás szintén beleütközik a problémába, de máshogy igyekszik
megoldani: nyelvtanilag úgy értelmezi a mondatot, hogy Isten „hangja ment a kertben”, és
nem maga Isten. 415
Hasonló eset, amikor Noé történeténél a Tóra azt állítja, hogy Isten „megbánta, hogy
alkotta az embert” és „bánkódott szívében”. 416 A Targumok megváltoztatják és kiegészítik a
mondat értelmét, hogy elkerülhessék az antropopatizmust: „megbántotta az Örökkévalót az İ
413
Részletesebben ld. pl. Fritsch: The Anti-Anthropomorphisms of the Greek Pentateuch; Köhler:
Anthropomorphisms and their Meaning, 22-25.o.
414 Gn 3:8.
415 B’résít Rábbá 19:7.
416 Gn 6:6-7.