Az Újszövetség és a Tóra - Or-Zse

165
Ha viszont a szóbeli Tant egy dinamikusan fejlıdı, történelmileg változó rendszernek
vesszük, akkor Jézus – ugyanezen okoknál fogva – saját korának egy kreatív, aktív,
konstruktív, háláchikus vitatkozója volt, aki korának vitás kérdéseiben határozottan, egyénien
és sok esetben zseniálisan foglalt állást.
A kétféle háláchá-felfogás a mai zsidóságban is erıteljesen jelen van az ortodoxia, a reform
és a konzervatív irányzatok közötti heves vitákban. Ha egyik álláspont mellett sem kötelezzük
el magunkat, hanem a zsidóság egészét tekintjük a végsı „döntéshozónak”, 538 akkor talán azt
mondhatjuk, hogy a szóbeli Tan ezen értelmezését illetıen a vita még nem dılt el: mintegy a
történelmileg fejlıdı judaizmus még nem fedezte újra fel az idıtlen judaizmus – Mózesnek a
Szinájon már kinyilatkoztatott – álláspontját abban a kérdésben, hogy maga a szóbeli Tan mi
is voltaképpen.
Ha historikusan közelítjük meg, akkor tudomásul kell vennünk, hogy Jézus korának
judaizmusa sokkal plurálisabb volt, mint a késıbbi, rabbinikus judaizmus, és ebben az esetben
az újszövetségi zsidókeresztény háláchát mint az akkori viták aktív részesét a szóbeli Tan
akkori állapota integráns részének kell tekintenünk.
Ha ahistorikusan, idıtlen voltában közelítjük meg a szóbeli Tan máig „újrafelfedezett”
egészét, akkor az ortodox álláspontra kell helyezkednünk, ahonnan nézve a Jézus korabeli
plurális judaizmus számos irányzata, felfogása (szadduceusok, esszénusok, qumrániak,
számos zelóta csoport, mérsékelt hellenisták, zsidókeresztények és az egyszerő ámmé-háárec)
eretneknek minısül; de velük együtt a mai reform és konzervatív irányzatok is. Sıt, kissé
túlfeszítve a hasonlatot, mindazok a rabbinikus tekintélyek is „kilógnak” a szóbeli Tanból,
akik álláspontját a háláchá végül is bizonyos kérdésekben nem követte, mindig vagy
majdnem mindig következetesen a velük konkurens vélemény mellett döntve (Sámmáj,
Sim’ón ben Lákis, Rabbi Jószéf, Ábáje stb.); s akik csak akkor menekültek meg a
kiközösítéstıl, ha elfogadták a többségi álláspontot. Hiszen ezek a nézeteik végsı soron
kiszorultak a háláchából, amennyiben azt mai – illetve még ezután elérendı – végsı
állapotában idıtlennek és öröktıl fogva adottnak tekintjük. Kisebbségben maradt
ellenvéleményeiket mégis maga a szóbeli Tan rögzíti – tehát azok mégis részei emennek. És
mit kezdjünk ebbıl a szempontból azzal az ismert, paradox talmudi történettel, ahol maga
Isten is explicite kifejezi (szóban, csodáival és csapásaival egyaránt), hogy a többségi alapon
538 „Menj és nézd meg, hogyan cselekszik a sokaság” (bBráchót 45a); Hillél pedig így szól: „Hagyjad Izraelre:
ha nem is próféták, de próféták fiai” (bPeszáchím 66a).