Az Újszövetség és a Tóra - Or-Zse

125
És mondta [az Örökkévaló]: Halljátok csak szavaimat! Ha lesz köztetek próféta, az Örökkévaló –
látomásban jelenek meg neki, álomban beszélek vele. Nem így az én szolgám Mózes; egész házamban
meghitt ı. Szájról szájra beszélek vele, világosan és nem rejtélyekben, az Örökkévaló alakját nézi
[út’munát Ádonáj jábbít]; miért nem féltetek beszélni szolgám Mózes ellen… 387
Az Örökkévalónak eszerint van alakja, illetve képmása [t’múná], és Mózes ezt látta; annak
ellenére, hogy máshol azt olvastuk éppen a bálványimádás tilalma kapcsán: „szavaknak
hangját hallottátok, de alakot nem láttatok [út’múná énchem róím], csakis hangot (…) mert
nem láttatok semmi alakot [ló ráítem kol t’múná], amely napon szólt az Örökkévaló hozzátok
a Chórében a tőz közepébıl”. 388 Mivel mindkét helyen a t’múná szó szerepel, úgy tőnik, Mózes
láthatott valamit, amit a többiek nem. 389 A második mondat ugyanis szigorúan véve nem
állítja, hogy ilyen alak nincs, hanem csak azt, hogy Izrael fiai nem látták; míg az elsı mondat
világosan állítja, hogy létezik t’múnát Ádonáj, és Mózes ezt látta. De mi lehetett ez?
Bizonyára nem egy szobor, kép vagy bálvány, jóllehet a t’múná szó – mint fentebb láttuk –
ezt is jelentheti a Tanachban.
A t’múná szó szótári jelentései: 1. megjelenés, alak, forma; 2. képmás. Etimológiailag a –
Bibliában nem használt – mín (mún) gyökbıl származik, mely valószínőleg azt jelenti:
megjelenik, megmutatja magát, illetve: megosztja magát, meghasonlik, kettéválik,
„másolódik”, képed ad, megoszlik (visszakövetkeztetve a mín fınévbıl, amely egyrészt: faj,
fajta, nem, másrészt: forma, képmás). A Szeptuaginta a leggyakRábbán a homoióma szóval
fordítja görögre, ami hasonmást jelent. A modern ivritben a t’múná: kép; (színházban:) szín,
kép. A t’múnát Ádonáj kifejezésnek tehát korrektül megfelel a Pál által Jézusra alkalmazott
görög eikón tu theu, valamint a Héberekhez írt levélben olvasható kharaktér tész
hüposztaszeósz autu kifejezés. Így ez nem újszövetségi találmány: Istennek a Tórában immár
három különbözı szóval jelzett képmását találtuk: celem, d’mút, t’múná. Ezekre vonatkozóan
nem merül fel a szövegben semmi negatívum, tehát a bálványimádás problémája sem – mi
több, tartalmuk egyértelmően pozitív töltéső.
A t’múnát Ádonáj fogalmával és problémájával a rabbinikus hagyomány is bıven
foglalkozik. Nincs helyünk itt teljes részletességgel áttekinteni ennek anyagát, de az
alábbiakban röviden összefoglalom a lényegét.
Mózes, amiért az égı csipkebokornál lehajtotta a fejét, mert nem mert Istenre tekinteni, 390
jutalmul részesülhetett abban, hogy láthatta az Örökkévaló képét/alakját. 391 Rási szerint ez
387 Nu 12:6-8.
388 Dt 4:12,15.
389 Ezt egyébként a – késıbbi – zsidó hagyományban a Zóhár értelmezi így (III. 261a).
390 Ex 3:6.
391 bBr’áchót 7a, S’mót Rábbá 3:1, 45:5.