Az Újszövetség és a Tóra - Or-Zse

81
kapcsolatban reflektorfénybe, s jóllehet az Írásból is levezethetı, a szombatot felfüggesztı
jellege mégis a szóbeli Tan révén fogalmazódott meg explicit módon. Hasonlót mondhatunk a
kál váchómerrıl is. Ha Jézus egy szadduceus vagy még inkább „proto-karaita” mentalitást
követett volna, azaz a szóbeli Tant mindenestıl, kategorikusan elutasította volna, akkor
nemcsak hogy nem alkalmazott volna ilyen tipikus háláchikus érvelést, de még csak nem is
függeszthette volna fel a szombatot egyáltalán, hiszen akkor a Tóra parancsát mechanikusan,
bető szerint kellett volna megtartania.
Döntı jelentıségőnek tartom továbbá azt a másik fentebb megállapított tényt is, hogy Jézus
messiási öntudatából vezette le szombattal kapcsolatos felfogását. A Messiást és szolgálatát
nagyobbnak tekintve a Szentélynél és annak szolgálatánál – a kál váchómer elvét alkalmazva
itt is – bizonyította, hogy messiási tevékenységét szombaton is folytathatja, mivel a papok is
korlátozás nélkül dolgozhatnak szombaton a Szentélyben az áldozatok körül. Így önmagát és
munkatársait, legalábbis a jó cselekedetek végrehajtásának vonatkozásában, teljes mértékben
felszabadította a szombati „messiási munkára” (amely mások nyugalomba helyezését
célozza). Ez az érvelése azonban nyilvánvalóan nem vonatkozik a „messiási tevékenységtıl”
eltérı egyéb tevékenységekre, haszonszerzésre, hétköznapi munkákra, valamint azokra az
emberekre sem, akik nem ebben a tevékenységben foglalatoskodnak.
Végsı következtetésem tehát Jézus és a szombat viszonyát illetıen a következı: a szóbeli
Tanhoz – mint a Bevezetésben már megfogalmaztam – szelektív, kritikus és kreatív módon
viszonyult Jézus, azt sem nem fogadta el minden tekintetben, sem nem utasította el teljes
mértékben; egyértelmő viszont, hogy az írott Tóra szombatra vonatkozó parancsát nem állt
szándékában sem érvényteleníteni, sem megszegni, hanem arra törekedett, hogy a szombatot
valóban megszentelje, örömmé és maradéktalan élvezetté [oneg sábbát] 210 tegye a maga és a
mások számára egyaránt. Ezt az álláspontját határozottan, rendszeresen és nyilvánosan
kifejezte és védelmezte, elítélve az ettıl eltérı farizeus értelmezést, és vállalva az emiatt
elıálló súlyos konfliktust. 211 (Bár Jézust egyébként a rabbinikus irodalom sehol sem ítéli el a
szombat megszegése kapcsán.)
210 Jes 58:13.
211 A legszigorúbb rabbinikus álláspont szerint ugyanis az, aki az elfogadott háláchától eltérıen interpretálta a
Tórát, halálos bőnt követett el (ld. pl. bSzanhedrin 99a) – bár ez lehet Jézus koránál késıbb keletkezett felfogás
is.