Az Újszövetség és a Tóra - Or-Zse

326
arra, hogy Pál a Tanach elbeszéléseit történetileg hitelesként kezeli –, alighanem a midrásirodalom
ággádáit kell értenünk.
Nem tudom, hogy például az az ággádá, amely szerint Ábrahám megrótta Málkícedeket
azért, amiért ıt áldotta meg elıbb, mint Istent, és emiatt papsága Ábrahámra szállt át,
megvolt-e már Pál korában; de tény, hogy ha ezt az ággádát történetileg hitelesnek
tekintenénk, akkor a Héberekhez írt levél teljes érvelése megbukna – míg tisztán a Tanach
alapján viszont fenntartható. Tekintettel a Tanach szereplıirıl elmondott ággádikus
elbeszélések szinte végtelen mennyiségére, amelyek többsége a Tanach szövegébıl nem
igazolható, valószínőleg levonhatjuk azt a következtetést, hogy ezeket Pál – és alighanem
Jézus és a Tizenkettı – sem tartotta történetileg hitelesnek, és nem fogadta el ıket érvként
sem háláchikus érveléseiben. Ebben egyébként szintén nem álltak távol a rabbinikus
véleménytıl, amely az ággádából nem enged háláchikus következtetést levonni: „háláchát
nem lehet levezetni az ággádákból.” 1165 „Érintik az ággádák a hit kérdéseit? Nem…” 1166 Az
ággádákat, úgy tőnik, soha senki sem tekintette történetileg hitelesnek. 1167 Igazságtartalmuk,
ha van, pusztán didaktikus vagy költıi jellegő. 1168
Úgy tőnik, Pál nem tartja sem szükségesnek, sem kívánatosnak az ilyen típusú tanítást.
Különösebben nem indokolja ezt, találgatni pedig nem kívánok ezen a helyen. Annyit
olvashatunk ki a fenti részletekbıl, hogy a mítoszokat ellentétesnek látja a valósággal (az
alétheia elsısorban ezt jelenti), és ráadásul fölösleges vitákat szülnek.
Ugyanakkor egy kevés helyen Pál – és a többi apostol – leveleiben is találunk ággádákból
származó részleteket. Így például említi a Mózes ellen fellépı varázslókat, Jánnészt és
Jámbrészt, akik így név szerint nem szerepelnek a Tanachban, a midrás-irodalomban viszont
igen; 1169 valamint utal egy ággádikus midrásra, amely szerint a szikla, amelybıl Mózes
1165 jPeá 2:6, 17a.
1166 jNázír 7:2.
1167 Encyclopaedia Judaica, Aggadah szócikk.
1168 Ide szokták sorolni mőfajilag Jézus példázatait is (pl. Heller: Az evangéliumi parabolák viszonya az
aggadához, 258-266, 336-361. o.). Ezzel kapcsolatban azért annyi megkülönböztetést tennünk kell, hogy a
hétköznapi életbıl vett hasonlatok, illetve a Tanach szereplıi élettörténetének fiktív részletei között, bár
mindkettı elbeszélés [ággádá], tartalmilag jelentıs különbség van. Utóbbi ugyanis, ha komolyan vesszük,
jelentıs változást fog okozni az Írás értelmezésében, és ezzel a háláchikus döntésekre is hathat, mint Ábrahám és
Málchicedek esetében láttuk fentebb. Nem valószínő, hogy Pál elítélte volna Jézus, vagy bárki más szemléltetı
példázatait, mint mítoszokat. Inkább a Tanach szereplıivel, illetve egyes rabbikkal stb. kapcsolatos ággádák
ellen léphetett föl.
1169 2Tim 3:8. Szerepelnek viszont a Targum Jonátánban (Ex 7:11, Nu 22:22), a Jálkútban (Ex 168, 176), a
Talmudban (Jócháná néven) a qumráni Damaszkuszi szabályzatban (Cádókita töredékek), sıt görög és római
történetíróknál is (Encyclopaedia Judaica, Jannes and Jambres szócikk). Lehetséges esetleg, hogy ık történeti
személyek voltak, ebben az esetben nem puszta ággádikus elbeszéléssel állunk szemben.