Az Újszövetség és a Tóra - Or-Zse

221
válástól, ezért nem ajánlották – ha kategorikusan nem is tiltották 754 – a pogányoknál tett
látogatásokat. Péter látogatását tehát ezen – általánosan elfogadott – elvek keretei között kell
értékelnünk.
Ugyanakkor azt is le kell szögeznünk, hogy a nem-zsidók legalább négy különbözı
kategóriára oszthatók: 1. a teljesen pogány életformát élık; 2. a szamariaiak; 3. a „betelepült
idegenek” [gér tósáv], azaz „istenfélık”; 4. a teljes prozeliták. A szamariaiak és a „betelepült
idegenek” nem tekinthetık teljes mértékben pogánynak: elıbbiek magukra vették az egész
írott Tórát, jóllehet a Tanach többi részét nem fogadják el, és egy másik hagyomány alapján
értelmezik, valamint bizonyos mértékben keverik idegen kultuszok elemeivel; 755 a „betelepült
idegenek” pedig olyan pogányok, akik tartósan letelepedtek a Szentföldön – bár olyan is van
köztük, aki nem tette ezt –, és elkötelezték magukat a bálványimádástól való teljes
tartózkodásra, valamint a hét noachita parancs 756 megtartására (egyesek szerint a teljes Tóra
megtartására is, az étkezési szabályok kivételével). 757 Mint azt Grüll Tibor meggyızıen
kimutatta, a gér tósáv fogalma az 1. században részben átfed az „istenfélı”, illetve a
„mennytisztelı” pogány fogalmával. 758 Utóbbi két kategória „gyengébb” változatai esetleg
kevésbé erıs elkötelezettséget mutattak, de a bálványimádástól mindenképpen tartózkodtak,
valamint szimpatizánsként emberileg és anyagilag egyaránt támogatták a zsidóságot. 759 A
bálványimádástól való tartózkodásuk miatt a tisztátalanság problémája a szóbeli Tan
véleménye szerint velük kapcsolatban megszőnt, mivel, mint fentebb láttuk, a többi rituális
tisztátalanná válás (menstruáció, magömlés stb.) lehetısége esetükben eleve nem is állt fenn.
A „teljes prozeliták” pedig majdnem teljesen zsidónak minısültek (bár a rabbinikus
irodalom velük kapcsolatban is tesz ambivalens, valamint korlátozó állításokat), mindenesetre
a velük való érintkezés semmiféle korlátozást nem szenvedett.
754 Ez már csak azért is bizonyos, mert a Misna külön rendelkezéseket tartalmaz arra nézve, hogy mit kell
kerülnie egy zsidónak, amikor közös asztalnál étkezik egy pogánnyal – tehát megtehette ezt (pl. bÁvodá Zárá
69a, 75b).
755 Ld. pl. Peszáchím 51a.
756 Bár több felosztásuk is létezik, az általános rabbinikus felfogás szerint a hét noachita parancs: 1. bíróságok
felállítása igazságszolgáltatás végett; 2. tartózkodás a bálványimádástól; 3. a káromlástól; 4. a vérfertızéstıl
(illetve a szexuális bőnöktıl); 5. a gyilkosságtól; 6. a rablástól; 7. élı állat testrészének fogyasztásától, illetve
más vélemények szerint: a vér evésétıl; kasztrációtól; fajkeveréstıl; varázslástól stb. (bSzanhedrin 56a-b).
757 bÁvodá Zárá 64b. A nem-kóser állatok megevését maga az írott Tóra engedélyezi a gér tósávnak: Dt 14:21
(ld. Rási kommentárját a vershez, valamint bPeszáchím 21b).
758 Grüll: „Világosságul adtalak a népeknek”, 125-128. o.
759 Bizonyos rituális szempontok tekintetében „a gér tósáv egyenrangú a pogánnyal. Ami pedig a kutit
[szamaritánus] és a múmárt [a Tórát meg nem tartó zsidó] illeti, némelyek szerint egyenrangúak a pogánnyal,
némelyek szerint viszont az izraelitával egyenrangúak.” (bGíttín 44a)