Az Újszövetség és a Tóra - Or-Zse

310
hálaadással élnek vele: mert megszentelıdik Isten Igéje és a könyörgés által. Ha ezeket az alapelveket
tanítod a testvéreknek, a Messiás Jézus jó szolgája leszel, mert a hit és az igaz tanítás beszédével
táplálkozol, amelynek követıje lettél. A közszájon forgó babonás mítoszokat pedig utasítsd el! 1109
Itt tehát az a kérdés vetıdik fel, hogy Pál a zsidóknak tanította-e, hogy bármit megehetnek –
azaz megszeghetik a Törvényt? Mit értsünk az alatt, hogy „minden tiszta”? Vajon ez nem a
mózesi Törvény radikális megtagadását jelenti?
A magam részérıl teljesen meg vagyok gyızıdve arról, hogy – az összes eddig mondottak
fényében – ezek a mondatok kifejezetten a pogánykeresztényeknek szólnak, és ıket védik
attól a mindvégig jelen lévı, velük párhuzamosan futó zsidókeresztény irányzattól, amelyet az
apostolok elutasítottak, mert a nem-zsidó hívık „teljes prozelitává” tételét követelték. Biztos
vagyok abban, hogy a Tóra étkezési tilalmait addig is megtartani igyekvı zsidókat Pál nem
bátorította arra, hogy szabadítsák fel magukat ezek alól – legfeljebb arról lehet szó, hogy a
Jézus-hívıvé válásuk elıtt is már mindent megevı múmárímot nem kötelezte a tórai étkezési
tilalmak megtartására. Az is teljesen bizonyos az eddigiek fényében, hogy Pál nem tekintette
érvényteleneknek vagy téveseknek – és különösen démonikusaknak nem! – a Tóra ezekkel
kapcsolatos parancsolatait. Más irányban kell tehát ezeket a mondatokat értelmeznünk.
A „minden tiszta” gondolatának bizonyos párhuzamait megtaláljuk a korszak rabbinikus
felfogásában is:
Egy bálványimádó megkérdezte Rábbán Jóchánán ben Zákkájt:
– Az általatok gyakorolt rítusok olyanok, mint valami varázslás. Hoztok egy tehenet, elégetitek, porrá
töritek, fogjátok a hamvait, és ha valakit egy holttest tisztátalanná tesz, ráfröcsköltök két-három cseppet,
és azt mondjátok: Tiszta vagy!
Rábbán Jóchánán ezt válaszolta neki:
– Szállt meg téged valaha már az ırültség szelleme?
– Nem – válaszolta az.
– De láttál már valaha olyan embert, akit megszállt az ırültség szelleme?
– Igen – válaszolta az.
– És ti mit csináltok ilyen esetben?
– Gyökereket hozunk – mondta az –, azokkal füstölünk alatta, aztán vizet fröcskölünk a démonra, és
az elmenekül.
Ekkor Rábbán Jóchánán így szólt hozzá:
– Hát akkor halld meg a füleddel, amit a szád mond! Pontosan ugyanígy van ezzel a szellemmel: ez a
tisztátalanság szelleme, ahogy írva áll: „És a prófétákat is, meg a tisztátalanság szellemét elmozdítom az
országból.” 1110 A tisztulás vizét ráfröcsköljük a tisztátalanra, és a szellem elmenekül.
Mikor a bálványimádó elment, Rábbán Jóchánán tanítványai így szóltak mesterükhöz:
– Mester, ezt az embert elintézted ezzel a hevenyészett magyarázattal, de milyen magyarázatot adsz
nekünk?
Így felelt nekik:
– Az életetekre mondom, hogy a halott nem tesz tisztátalanná, és a víz nem tisztít meg! A Szent,
áldott legyen, egyszerően csak ezt mondja: Adtam egy törvényt [chukká], hoztam egy rendeletet, és ti
nem szeghetitek meg a rendeletemet, ahogy írva áll [a vörös tehén törvénye elején]: „Ez a tannak a
törvénye [chukká]…” 1111
1109 1Tim 4:1-7.
1110 Zech 13:2.
1111 B’midbár Rábbá 19:8, Pesziktá 40a.