Az Újszövetség és a Tóra - Or-Zse

27
elbeszélése nyomán. Mivel a Tanach nem különösebben részletezi történetírói elveit –
miközben ugyanakkor ókori, „naiv” értelemben véve történetírást folytat –, talán
feltételezhetjük, hogy a megtörtént tényt – mely a szöveg saját történelemfelfogása
értelmében tehát történelmi tény is – hasonlóképpen két vagy három tanúságtételre tekinti
elfogadhatónak. Egyéb jogi kifejezések – törvény [tórá], rendelet [pikkúd], határozat [chók],
parancs [micvá] stb. – mellett rendszeresen használja is történeti beszámolóira a tanúságtétel
[édá] szót, s ami nagyon érdekes: ez gyakran éppen a csodákról szóló beszámolókra
vonatkozik. 38 Egyik elsıdleges kötelezettségként írja elı az ezekrıl való rendszeres
megemlékezést, s az utódoknak való továbbadásukat. Yerushalmi idézett mővének elsı
fejezetében 39 részletesen beszél a Tanachról mint történetírásról, s ott alaposan elemzi ezt a
kérdést, de azt ı sem veti fel, hogy milyen alapon számőzik a történelembıl Isten
természetfölötti beavatkozásait annak ellenére, hogy a szöveg ezekre igen nagy hangsúlyt
tesz. Hogy ezzel nem foglalkozik, annak talán az az oka, hogy a hászkálá és a vele
kapcsolatos viták lezajlódása óta a modern zsidó tudódok is elintézettnek tekintik ezt a
kérdést.
Mielıtt bárki félreértene, nem szándékozom itt amellett tudományosan érvelni, hogy
csodák mégis lehetségesek (bár természetesen szabadon hihetek ebben vagy az
ellenkezıjében). Ez teljes mértékben a hitbeli állítások világába tartozik (mindaddig
legalábbis, ameddig magunk is mindannyian letagadhatatlan csoda szemtanúivá nem válunk).
Az viszont lehet tudomány- és vallásfilozófiai vizsgálódás tárgya, hogy a Tanach és az
Újszövetség szövegéhez való viszonyunkban a csodákat tagadó modern, természettudományos
világnézet milyen szerepet játszik. Nézzünk elıször néhány példát.
Dánielt a mai vallástörténeti paradigma a görög korban, valahol a Makkebeus háború vége
felé (i. e. 165 körül) helyezi el. Maga a szentírási szöveg ezzel szemben világosan és több
helyen is azt állítja, hogy Dániel ifjúként került Babilónba a fogságravitel elsı hullámával (i.
e. 600 körül), végigélte a fogságot, és utolsó látomását, amely könyvének 10-12. fejezeteiben
van leírva, Kürosz perzsa király harmadik évében látta (kb. i. e. 534 körül). A
vallástörténészek érvelése, amely nyomán Dánielt négyszáz évvel a Tanach által
egyértelmően megadott idınél késıbbre datálják, lényegében azon alapul, hogy a 11-12.
fejezetben annyira pontosan ismerteti a Szeleukida és Ptolemaida dinasztia harcát, majd
Antiokhosz Epiphanész és az ellene felkelı Makkabeusok tevékenységét, hogy ennek
lejegyzéséhez akkor kellett élnie. Ezzel szemben maga a szöveg világosan állítja, hogy ezeket
38 Lásd például: Zsolt 78:1–13kk.
39 Yerushalmi: Záchor, 23-34. o.