Az Újszövetség és a Tóra - Or-Zse

329
Pálnak közben eszébe jutott, hogy egyik részük szadduceus, másik farizeus, ezért így kiáltott fel a
Szanhedrin elıtt:
– Férfiak, testvéreim, én farizeus vagyok, farizeusok fia! A halottak reménységéért és feltámadásáért
vádolnak!
Ahogy ezt kimondta, vitatkozni kezdtek a farizeusok és szadduceusok, és a sokaság megoszlott. A
szadduceusok ugyanis azt mondják, hogy nincs feltámadás, sem angyal, sem szellem; a farizeusok
pedig mindhármat vallják.
Erre nagy hangzavar támadt. A farizeusok részérıl néhány írástudó felállt és így érvelt:
– Semmi rosszat nem találunk ebben az emberben. Hátha szellem szólt neki, vagy egy angyal?!
Mivel a helyzet egyre jobban elmérgesedett, az ezredes attól félve, hogy Pált széjjeltépik,
megparancsolta, hogy az osztag menjen le, ragadja ki ıt közülük, és vigye a laktanyába. 1182
Ez az elsı és utolsó eset, amikor Pál a Szanhedrin elıtt állt a Szentélyben. Érdemi vitára itt
nem került sor, Pált Caesareába viszik ırizet alatt, ahol késıbb újra a „kihelyezett ülést tartó”
Szanhedrin elé állítják (ami ugyanakkor a Szanhedrin hatáskörét csökkenti). 1183
Ekkor
elismeri, hogy mondata, mellyel a fenti hatást elérte, nem nélkülözött némi hamisságot. 1184 A
jelenlévı római helytartó az ülést bizonytalan idıre elnapoltatja. Pál római fogságban marad
Caesareában; majd két évvel késıbb a Szanhedrin az új helytartó elıtt is vádat emel Pál ellen,
kérve, hogy hadd vigyék Jeruzsálembe (nyilván azért, hogy a Szanhedrin hatáskörének
teljében tudjon fellépni). 1185 Ezt a helytartó sem támogatja, de Pál is tiltakozik ellene, és
védekezésül római polgárként a császárhoz fellebbez. Ezzel véglegesen kikerül a Szanhedrin
hatáskörébıl, és a továbbiakban nem is találkoznak egymással.
Az ezen tárgyalások során elmondott két védıbeszédét már tárgyaltam a 4.3.1.1. A Pál
törvényhőségét bizonyító helyek az Apostolok cselekedeteiben c. alfejezetben. Az Apostolok
cselekedetei azt állítja több helyen is, hogy a Szanhedrin nem tudta bizonyítani a Pál ellen
felhozott vádakat; már csak azért sem, mert a letartóztatását kezdeményezık meg sem
jelentek tanúskodni. 1186
Ezeken az eseményeken kívül nem találunk Páltól semmilyen megnyilatkozást a
Szanhedrinnel kapcsolatosan, így további következtetéseket sem tudunk levonni. Nincs okunk
feltételezni, hogy lényegileg másképp viszonyult volna ehhez az intézményhez, mint Jézus és
a Tizenkettı.
Ezzel befejeztem Pál és a Tóra viszonyának, és egyúttal az Újszövetség és a Tóra
viszonyának tárgyalását is. Terjedelmi okokból ebben a tanulmányban nem foglalkozhattam
azzal, hogy az ókeresztény kor egyházatyái hogyan és hányféle módon értelmezték ezt a
kérdést. Befejezésül és összegzésül most mégis tılük idézek két passzust, megmutatva azt is,
1182 Csel 23:1-10.
1183 Csel 24:1-22.
1184 Csel 24:20-21.
1185 Csel 25:1-12.
1186 Csel 24:13, 19-21, 25:7-8.