Az Újszövetség és a Tóra - Or-Zse

279
„A szeretetbıl farizeus és a félelembıl farizeus.” Ábáje és Rábá azt mondták a tánnának[, aki az
elıbbi sort recitálta]: Ne beszélj a szeretetbıl való farizeusról és a félelembıl való farizeusról, mert Ráv
J’húda azt mondta Ráv nevében: Az ember foglalkozzon a Tórával és a parancsolatokkal akkor is, ha
ezt nem azokért önmagukért teszi, mert ha foglalkozik velük nem önmagukért, majd késıbb
önmagukért is foglalkozni fog velük. Rabbi Náchmán ben Jicchák mondta: Ami el van rejtve, az el van
rejtve; ami ki van nyilatkoztatva, az ki van nyilatkoztatva; a Nagy Bíróság majd kiszabja a büntetést
azok ellen, akik a falakhoz dörgölik magukat [vagy: köpenyeikbe csavarják magukat]. 989
Mi a különbség aközött, aki szeretetbıl, és aközött, aki félelembıl cselekszik? A különbségre ez a
tanítás utal: Rabbi Sim’ón ben Eleázár azt mondja: Nagyobb az, aki szeretetbıl cselekszik, mint az, aki
félelembıl, mert az utóbbinak az érdeme ezer generáción át marad hatékony, de az elıbbié kétezer
generáción át. Itt van megírva: „…ezredíziglen [lááláfím = ezrekig] azokkal, akik engem szeretnek, és
megırzik parancsolataimat”; 990 máshol pedig így van megírva: „…és megırzik parancsolatait ezer
nemzedékig.” 991 De ebben az utóbbi versben az is írva áll: „…akik ıt szeretik, és megırzik
parancsolatait ezer nemzedékig.” Igen, de az elsı idézett versben össze van kapcsolva [az „ezrekig” az
„azokkal, akik engem szeretnek” kifejezéssel]; a második idézett versben össze van kapcsolva [az
„ezer” a „megırzik parancsolatait” kifejezéssel]. 992
Rés Lákís ezt mondta: Nagy dolog a megtérés, mert amiatt a szándékosan elkövetett bőnök véletlen
hibáknak számítanak, amint megmondatott: „Térj meg Izraél, az Örökkévalóhoz, a te Istenedhez – mert
elbotlottál bőnöd által.” 993 A „bőn” szándékos, mégis „botlásnak” nevezi. De ez nem így van! Hiszen
Rés Lákís azt is mondta, hogy a megtérés annyira nagy dolog, hogy a szándékosan elkövetett bőnök
miatta érdemeknek minısülnek, amint írva áll: „S midın megtér a gonosz az ı gonoszságától és jogot és
igazságot cselekszik, azok által élni fog.” 994 Ez nem ellentmondás: Az egyik eset a félelembıl, a másik
eset a szeretetbıl való megtérésre utal. 995
Rabbijaink tanították: Aki sérelmeket szenved el, de nem bosszulja meg ıket; aki hallja, hogy
szidalmazzák, és nem válaszol vissza; aki szeretetbıl tartja meg a parancsokat; aki örömmel fogadja a
fenyítéket; az ilyenrıl mondja az Írás: „Akik szeretik İt – mint mikor fölkel a nap az ı hatalmában!” 996
Ezek a részletek önmagukért beszélnek: a parancsok szabadon, szeretetbıl, autonóm
erkölcsként való megtartása messze magasabb rendő a félelembıl való megtartásuknál. Pál
annyiban tér el – de ez eléggé jelentıs eltérés – ezektıl a véleményektıl, hogy szerinte a
messiási új szövetség beköszöntével a félelemtıl motivált heteronóm erkölcs immár
egyáltalán nem kielégítı Isten számára. Isten irgalma (kegyelme), amely abban nyilvánult
989 bSzótá 22b. Az utolsó mondat valószínőleg arra utal, hogy Isten, a szívek ismerıje, úgyis megbünteti azokat,
akik érdekbıl, képmutató módon tartják csak meg a parancsokat.
990 Ex 20:6.
991 Dt 7:9.
992 bSzótá 31a. Ez a g’márá a megelızı misnát magyarázza, amelyben azt bizonyítják, hogy Jób szeretetbıl
szolgálta Istent (mSzótá 5:1).
993 Hos 14:2.
994 Ez 18:27.
995 bJómá 86b.
996 bGíttín 36b, a bibliai idézet: Bír 5:31. Ennek a szövegrésznek a párhuzamossága nyilvánvaló Jézus
tanításával, aki az ilyen magatartást szintén a nap ragyogásához hasonlítja: „Hallottátok, hogy megmondatott:
Szemet szemért, fogat fogért. Én viszont azt mondom nektek: ne szálljatok szembe a gonosszal, hanem aki megüti
az arcodat jobb felıl, fordítsd felé a másik arcodat is; és annak, aki pereskedni akar veled, hogy elvegye a
ruhádat, add oda a köpenyedet is! És aki egymérföldes útra kényszerít, menj el vele kettıre! Aki kér tıled, annak
adjál, aki pedig kölcsön akar tıled kérni, attól ne fordulj el! Hallottátok, hogy megmondatott: Szeresd
embertársadat, győlöld ellenségedet! Én viszont azt mondom nektek: szeressétek ellenségeiteket; imádkozzatok
azokért, akik zaklatnak és üldöznek titeket, hogy mennyei Atyátoknak a fiai legyetek, mert İ felkelti napját
mind a gonoszokra, mind a jókra, és esıt hullat az igazakra és az igazságtalanokra is! Mert ha azokat szeretitek,
akik titeket szeretnek, miféle fizetséget kaptok? Nem ugyanezt teszik a vámszedık is?! És ha csak a testvéreiteket
üdvözlitek, mi abban a rendkívüli? Nem teszik meg ugyanezt a más nemzetekhez tartozók is?! Legyetek tehát
tökéletesek, ahogyan mennyei Atyátok tökéletes!” (Mt 5:38-48)