Az Újszövetség és a Tóra - Or-Zse

176
Rabbi Ákívá azt mondta:
– Én elmegyek, nehogy egy alkalmatlan ember menjen el és mondja meg neki, és lerombolja az
egész világot.
Mit csinált Rabbi Ákívá? Fekete köpenyt vett magára, feketébe csavarta magát, 558 és leült tıle négy
könyöknyire. Rabbi Eliézer megkérdezte:
– Ákívá, miben különbözik ez a nap a többitıl?
– Mester – válaszolt az –, úgy tőnik nekem, hogy társaid távol tartanak téged maguktól.
Ekkor ı is megszaggatta ruháit, levette a saruit, leült a földre, és könnyek patakzottak a szemébıl. A
világot ekkor csapás sújtotta: az olajfa, a búza és az árpa termésének harmadát. Némelyek azt állítják, a
tészta megduzzadt az asszonyok kezében.
Taníttatott [tánná]: Nagy baj szakadt arra a napra, mert minden, amire csak Rabbi Eliézer rátekintett,
elégett. Rábbán Gámáliél 559 is egy hajón utazott, amikor egy hatalmas hullám emelkedett föl, hogy
elsodorja.
– Úgy tőnik nekem – mondta –, nem másért van ez, mint Rabbi Eliézer ben Hürkánoszért.
Ekkor fölkelt és így szólt:
– Világ Ura! Te jól tudod, hogy nem a magam, nem is az atyám háza dicsıségéért cselekedtem,
hanem azért, hogy a viszály ne sokasodjon meg Izraelben.
Ekkor a tomboló tenger lecsendesült.
Ímá Sálóm Rabbi Eliézer felesége és Rábbán Gámáliél húga volt. Ettıl az esettıl fogva többé nem
engedte meg férjének, hogy arcra boruljon. 560 De egyik nap újhold volt, és ı nem tudta, hogy az egy
hiányos hónap volt. 561 Mások azt mondják, egy koldus jött, és állt meg az ajtó elıtt, ı pedig kiment,
hogy adjon neki egy kis kenyeret. Mire visszajött, látta, hogy a férje arcra borul[va imádkozott].
– Kelj föl – kiáltott fel –, megölted a bátyámat!
Éppen akkor ki is hirdették Rábbán Gámáliél házából, hogy meghalt.
– Honnan tudtad?” – kérdezte tıle [Eliézer].
– Atyám házában tanultam ezt a hagyományt: Minden kapu bezárul, kivéve a sérelem [ónáá]
kapuit. 562
A mély értelmő ággádikus történetet annak fı talmudi alátámasztásaként szokták felhozni,
hogy a háláchát illetı vitában nincs szükség Isten vagy a Menny véleményére, s így a csodák
sem bírnak bizonyító erıvel, 563 hanem ezekben az emberi értelem független mőködése, illetve
a többségi döntés a meghatározó. A történetben is felhozott fı bibliai alátámasztás erre az
elvre a Dt 30:12, amely szerint a Törvény nem a mennyben van, hogy le kellene hozni onnan,
hanem az ember szívében és szájában, „nagyon közel”. Nem is lenne ezzel gond, a vita során
azonban Eliézer „szívében és szájában” más van, mint a többiekében. Nem teljesen helyes
tehát e történet olyan értelmezése, amely csupán az emberi értelem függetlenségét
hangsúlyozza a döntésben, hiszen itt emberi értelem ütközött emberi értelemmel. Sokkal
inkább a többségi elv az, amit az elbeszélés kiemel: a vitában a többség szavazata dönt.
Vegyük észre, hogy ez két különbözı dolog. Eliézer a csodatettekhez csak „a világ összes
érvének” elıhozása után folyamodik, amikor is érvelései után maga Isten is egyértelmően
kifejezi egyetértését Eliézerrel. A történet közeli olvasata szerint tehát emberi értelem és
emberi értelem áll egymással szemben, ahol az egyik oldalon Isten, a másik oldalon pedig a
558 A kiközösítetteknek kellett ezt tenniük.
559 A nászí, aki a kiközösítést ösztönözte.
560 Hogy imája során ne tudja kiönteni szívét Isten elıtt.
561 Az újholdkor mondott imákból kihagyták a személyes kéréseket megfogalmazó részt, így akkor nem állt fenn
ez a veszély. A hiányos hónap azt jelenti, hogy az újhold nem a 30., hanem 29. nap után állt be.
562 bBává M’cíá 59a-b.
563 A Dt 13:1-4 alapján.