Az Újszövetség és a Tóra - Or-Zse

286
Az Isten irgalmából, az abba vetett hitbıl történı megmenekülés és megigazulás e tanítását,
mint korábban jeleztem, Péter fogalmazta meg az Újszövetségben legelıször, abban a nemzsidókkal
kapcsolatos érvelésében, amelyet most többedszer is újra idézek:
– Férfiak, testvéreim, tudjátok, hogy régtıl fogva kiválasztott közületek az Isten arra, hogy a nemzsidók
meghallják a számból az evangélium üzenetét, és hitre jussanak. És a szívet ismerı Isten tett
tanúságot, ugyanúgy megadva nekik a Szent Szellemet, ahogyan nekünk is, és semmi különbséget nem
tett köztünk és köztük, hit által tisztítva meg a szívüket. Akkor most miért teszitek próbára az Istent
azzal, hogy olyan igát [ti. a Törvényt] raktok a tanítványok nyakára, amit sem apáink, sem mi nem
voltunk képesek hordozni?! Épp ellenkezıleg, hisszük, hogy az Úr Jézus kegyelmébıl menekülünk meg,
ugyanúgy, ahogyan azok. 1018
Ennek a felfogásnak a lényege tehát a következı: a Tóra hiánytalan, tökéletes megtartására
a zsidóság sem egyénileg, sem közösségileg nem volt képes soha eddig a történelemben,
minden erıfeszítése ellenére sem. Ez az ıszinte állítás a fentebb idézett midrásokban is – és
még számtalan más helyen a Tanachban éppúgy, mint a rabbinikus irodalomban –
megfogalmazódik. Ha azt az embert nevezzük „igaz embernek”, aki tökéletesen
megcselekedte a Tórát, akkor mondjuk Dávidot, aki házasságtörést, gyilkosságot, isteni
engedély nélküli népszámlálást stb. követett el, nem nevezhetnénk igaz embernek, és az is
kétségessé válna, hogy részesülhet-e egyáltalán az eljövendı világból. Hasonlóképp
megemlíthetnénk az ısatyáktól fogva a prófétákon át egészen a rabbikig rengeteg más embert
és névtelen tömegeket, akiknek a bőneirıl, gyengeségeirıl a Szentírás vagy a késıbbi
források beszámolnak. A rabbinikus irodalom (pl. a Szanhedrin traktátus) is sokat
gondolkodik azon, hogy vajon ezek az emberek részesülnek-e az eljövendı világban. Péter és
Pál egybehangzóan azt állítják, hogy a cselekedetek tekintetében – a Messiás kivételével –
egyetlen maradéktalanul igaz embert sem találunk, magunkat is beleértve. Ebbıl következıen
a megmenekülés, az eljövendı világban való részesülés nem alapulhat a tetteinkkel szerzett
érdemeken, hanem kizárólag Isten irgalmán. Csak két ilyen tartalmú bibliai rész a sok száz
közül:
Ha bőnöket ırzöl meg, Jáh, Uram, ki állhat meg? Mert nálad a bőnbocsátás, azért, hogy féljünk
téged. (…) Várakozzál, Izraél, az Örökkévalóra, mert az Örökkévalónál van a szeretet, és bıviben van
nála a megváltás; és İ meg fogja váltani Izraélt mind a bőneitıl. 1019
Vétkeztünk, bőnt követtünk el, gonoszul cselekedtünk és fellázadtunk, s eltértünk a te
parancsolataidtól s törvényeidtıl; s nem hallgattunk szolgáidra, a prófétákra, akik a te nevedben
beszéltek királyainkhoz, nagyjainkhoz és ıseinkhez s az ország egész népéhez. (…) Örökkévaló, mienk
az arcnak szégyene, királyainké, nagyjainké és ıseinké, akik vétkeztünk ellened; az Úré, Istenünké az
irgalom és a megbocsátás, mert mi fellázadtunk ellene, (…) Hajlítsd, oh Istenem, füledet s halljad,
nyisd meg szemneidet és nézd pusztulásunkat s a várost, mely fölött neved neveztetik, mert nem a mi
igazságunkért visszük könyörgésünket te eléd, hanem a te nagy irgalmadért. Uram, halljad, Uram,
bocsáss meg… 1020
1018 Csel 15:7-11.
1019 Zsolt 130:3-4, 7-8.
1020 Dán 9:5-6, 8-9, 18-19.