Az Újszövetség és a Tóra - Or-Zse

85
amelyek nem értelmezhetıek másként, csak ezen az alapon. Ezeket a helyeket Vermes
például egyáltalán nem vizsgálta ebbıl a szempontból. Véleményem szerint a fenti szövegrész
is egy közülük.
A rabbinikus hagyomány felfogása szerint a Messiás, amikor eljön, semmiben nem fogja
megváltoztatni a Tórát, sem hozzá nem tesz, sem el nem vesz belıle, és elmélyülten
tanulmányozza azt; uralma egész Izraelt a parancsolatok követésébe és az azoknak való
engedelmességbe vezeti. Mindamellett új, minden eddiginél mélyebb belátást ad a parancsok
értelmébe, „kijavítja a Tóra repedezéseit”; valamint egyes parancsok – úgymond –
kiüresednek tevékenysége során, mivel a bőn megszőnése, illetve jelentıs visszaszorulása
miatt nem lesz rájuk szükség. Így például a hagyomány szerint a messiási korban csak a
hálaáldozat marad meg a személyes áldozatok közül, mivel bőnáldozatra nem lesz többé
szükség; egyes ünnepek megszőnnek, illetve átalakulnak (különösen a böjti ünnepek, köztük a
jóm kippúr is, örömünnepekké). 229 „A Tóra minden megértése, amely ebben a világban
megvan, hiábavalóság lesz a Messiás Tórájához képest.” 230
Tehát mégis beállnak bizonyos változások a Tórában, de ezek nem a parancsok
érvénytelenné válásából, hanem az élethelyzet megváltozásából adódnak. Ezt neveztem az
imént a parancs kiüresedésének. Ilyen példát a Talmudban is találunk: a Tóra szerint a züllött
és engedetlen „tinédzsert” két szülıje tanúságtételére meg kellett kövezni 231 – azonban a
Talmud szerint ilyen ítéletet sohasem hajtottak végre (mert sohasem fordult elı, hogy a két
szülı egységesen tanúságot tett volna gyermeke ellen, hogy azt halálra ítéljék). 232 Itt a parancs
érvényességét senki sem vonta kétségbe – azonban a hatálya alá esı tény híján a vallásjogi
szabály kiüresedett. (Maga a halálbüntetés feltételeinek rabbinikus megszigorítása is hasonló
módon üresítette ki a tórai parancsok egy részét. De példaként említhetjük még a Tóra
tisztasági szabályainak hatályon kívül kerülését a gálút során, melyben csak a niddá
korlátozásai érvényesülnek, és azok is csak részlegesen; vagy azt, hogy a Szentély pusztulása
után az összes ahhoz kapcsolódó parancs kiüresedett – anélkül, hogy érvénytelenné vált volna
–, mivel lehetetlen lett megtartani ıket stb.) Hasonló problémaként merül fel, hogy a Tóra
229 Schochet: Mashiach; Kaplan: A zsidó hit alapjai, VI. rész, A messiási korszak (2); Edersheim: The Life and
Times of Jesus the Messiah, The Law in Messianic Times c. fejezet.
230 Kóhelet Rábbá 11:12.
231 Dt 21:18-21.
232 „Sohasem volt és soha nem is lesz »makacskodó és engedetlen fiú«. De akkor miért íratott le a törvény? Hogy
tanulmányozhasd, és jutalmat kapjál.” (bSzanhedrin 71a) Ugyanez a helyzet a kiirtott város (Dt 13:13-19) és a
leprás ház (Lv 14:33-57) törvényeivel is: soha nem fordult elı olyan, ami hatályuk alá esett volna. De ez a
törvény érvényességét egyáltalán nem érinti.