Az Újszövetség és a Tóra - Or-Zse

58
állítom, hogy az nem tart igényt arra, hogy elhiggyem: a csoda megtörtént. Ha tehát mégis így
kezelem, akkor a világnézetem konfrontál a szöveg „világnézetével”. Ezt persze megtehetem,
de ebben az esetben nem tagadhatom le a konfrontáció tényét, és nem állíthatom azt, hogy az
elbeszélés „eredeti” lényegét, üzenetét, kérügmáját én szólaltatom meg.
Úgy vélem, megnyugtatóan tisztáztam a csodával kapcsolatos teológiai kérdés lényegét,
most arra szeretnék egészen röviden, a teljesség igénye nélkül áttérni, hogy mik a csoda
további funkciói a kinyilatkoztatott szövegekben. A fenti, sajátos morális vonatkozás mellett
még két fı tényezıre szeretném felhívni a figyelmet (bár egy alapos kutatás révén bizonyára
másokat is felfedezhetünk még).
Az egyiket részlegesen már érintettük: a csoda bizonyíték [édá] jellegét. Amikor Mózes
felveti a csipkebokorban megjelenı Istennek, hogy nem fognak hinni neki sem Izrael fiai, sem
az egyiptomiak, az Örökkévaló csodák megtételére teszi képessé, s késıbb Mózes ezekkel
igazolja isteni küldetését. Mi több, a Mindenható azt mondja, hogy személyesen ı keményíti
meg a fáraó szívét abból a célból, hogy ne „simán”, hanem természetfeletti események
sokasága által menjen végbe a szabadulás, és ez által Isten mindenhatósága, azaz a természeti
törvények fölött állása, valamint az egyiptomi isteneknél erısebb volta az egész világ számára
nyilvánvalóvá és bizonyítottá váljon:
Mert ez ízben én küldöm mind a csapásaimat szívedre és szolgáid ellen és néped ellen, azért, hogy
megtudjad, hogy nincs olyan mint én az egész földön. Mert most kinyújthatnám kezemet és verhetnélek
tégedet és népedet halálvésszel, úgy hogy elpusztulnál a földrıl; azonban azért tartottalak fönn, hogy
megmutassam neked erımet, avégett, hogy emlegessék nevemet az egész földön. 109
A csodáknak ez a bizonyító, isteni küldetést igazoló funkciója végigvonul a teljes zsidó és
keresztény kinyilatkoztatáson, ezt nem kell különösebben bizonygatni. Termékenyen el lehet
gondolkozni azonban két aspektusán: egyrészt azon, hogy milyen további ontológiai háttere
van ennek; másrészt azon, hogy a modern ember miért érzi többé-kevésbé irrelevánsnak,
magától távolinak a Szentírásnak ezt az üzenetét.
Legalábbis a Biblia tekintetében a csodákat ebben a vonatkozásban a szesszacionizmus is
elfogadja.
Érdemes még megemlítenünk, hogy a csoda e bizonyító funkciója negatív értelemben is
felmerül a Tórában:
Midın majd támad közepetted próféta vagy álomlátó, és ad számodra jelt vagy csodát [ót ó mófét], s
bekövetkezik [eljön: bá] a jel és a csoda, amelyrıl szólt neked, mondván: menjünk más istenek után,
amelyeket nem ismersz és szolgáljuk ıket – ne hallgass ama prófétának szavára vagy amaz álomlátóra,
mert megkísért benneteket az Örökkévaló, a ti Istentek, hogy megtudja, vajjon szeretitek-e az
Örökkévalót a ti Istenteket egész szívetekkel és egész lelketekkel. 110
109 Ex 9:14-16.
110 Dt 13:2-4.