Az Újszövetség és a Tóra - Or-Zse

69
lehetıségét: ami a könnyebb/kisebb esetben érvényes, az szükségképpen érvényes a
súlyosabb/nagyobb esetben; másrészt 2. az élet védelmének [pikkúách nefes] elvére 152
hivatkozik, amely felülírja a parancsok egy részének megtartását (köztük a makkabeusi
háborúk óta hagyományosan a szombatét is 153 ). Mindkét érv rabbinikus jellegő, tehát a
szóbeli Tan szempontjából is értelmezhetı, egyúttal azonban mindkettı megtalálható a
Tanachban is explicit módon: a kál váchómerre már a Tórában is találunk példákat; míg a
pikkúách nefes a Tórában csak utalásszerően szerepel, a Tanachban azonban nyilvánvaló
esetek igazolják. 154 Ami pedig a szóbeli Tórát illeti, a kál váchómer szabályként való explicit
rögzítését Hillélnek tulajdonítják, aki Jézus gyermekkorában volt tevékenysége csúcspontján;
a pikkúách nefes elvét pedig a makkabeusi háborúk után kezdték alkalmazni. Utóbbi kiterjed
nemcsak a közvetlen életveszély [szákkánát n’fasót], hanem az egészség védelmére is [száfek
szákkánát n’fasót], 155
Jézus érvelése tehát elvileg elfogadható lehetne a szóbeli Tan
szempontjából, és minden elemében rabbinikus jellegő. Egy pillanatig sem vonja kétségbe a
szombati munka tórai tilalmának érvényességét, sıt mondatai teljes mértékben arra utalnak,
hogy azt általánosságban elfogadja. A vita lényege éppen abban áll, hogy mi minısülhet
kivételnek, és ezzel implicite inkább még meg is erısíti a szombati nyugalom parancsát. Az
írott Tóra tehát önmagában egyáltalán nem sérül itt, az azt értelmezı szóbeli hagyomány
tekintetében pedig vita van ugyan, 156
keretein belül.
Hasonló történeteket és érvelést még két helyen találunk:
de teljes mértékben a háláchikus viták megszokott
Egy ízben szombaton egy zsinagógában tanított. És lám, volt ott egy asszony, akiben tizennyolc éve
az erıtlenség szelleme volt, amely miatt meggörnyedt, és nem tudott teljesen fölegyenesedni. Mikor Jézus
meglátta, magához szólította, és azt mondta neki:
– Asszony, megszabadultál erıtlenségedbıl! – és rátette kezeit, mire az asszony azon nyomban fölegyenesedett,
és dicsıítette Istent.
A zsinagóga vezetıje azonban, felbosszankodva, hogy Jézus szombaton gyógyított, így szólt a tömeghez:
– Hat nap van, amelyen dolgozni kell, ezért hát azokon jöjjetek és gyógyíttassátok magatokat, ne pedig
szombaton!
Az Úr azonban azt felelte neki:
– Képmutatók! Hát nem oldjátok el valamennyien ökrötöket és szamaratokat a jászoltól szombaton,
és nem viszitek itatni?! És Ábrahámnak ezt a leányát, akit a Sátán, látjátok, tizennyolc éve megkötözött,
nem kell feloldani a kötelékeibıl szombaton?!
E szavak hallatán mindannyian, akik ellenálltak neki, elszégyellték magukat, és az egész tömeg örült
mindazoknak a nagyszerő dolgoknak, amelyeket véghezvitt. 157
152 Lv 18:5, 19:16 alapján: bJómá 85a-b, bChúllín 10a, bSzanhedrin 74a stb.
153 bJómá 85a, 1Makk 2:31–41.
154 Pl. 1Sám 21:1-6.
155 Ld. Encyclopaedia Judaica, Pikku’ah nefesh szócikk.
156 Ezt az alábbiakban majd röviden összefoglalom.
157 Lk 13:10-17.