Az Újszövetség és a Tóra - Or-Zse

201
követ el bőnt, aki az Istentıl született, mert benne marad az İ magja, és nem képes bőnben élni, mert
Istentıl született. 667
Itt János a bőn fogalmát definiálja: „a bőn a törvénytelenség [anomia]”. Bizonyosra
vehetjük, hogy a mózesi Törvény – amely az Újszövetségben mindig nomosz – tartalma
határozza meg tehát ennek tartalmát.
3.1.1.3.4. Júdás levele
Júdás – Jakab és Jézus testvére – levelének tartalma nagy átfedést mutat Péter 2. levelével.
Azon kívül, hogy bibliai bizonyítékainak nagy részét a Tórából hozza, nem tartalmaz explicit,
általános értelmő nyilatkozatot a Törvényhez való viszonyt illetıen. Egyedülálló viszont
abban az Újszövetségben, 668 hogy prófétaként idézi a nem kanonikus Hénókh könyvét, 669 azaz
eltér a Tanach szokásos – bár véglegesen és hivatalosan csak késıbb, Javnéban elfogadott –
kánonjától. A kánon és a hiteles szöveg kérdése egyike azoknak problémáknak, amelyek a
leginkább fölvetik az írott Tan függésének kérdését a szóbeli Tantól, hiszen az, hogy mi
tartozik az írott Tórához és Tanachhoz, azaz mi annak kánonja és hiteles szövege, nem az
írott, szent szövegekben, hanem a szóbeli hagyományban van meghatározva. Ez tehát az
apostolok és a szóbeli Tan kapcsolatának kérdéséhez tartozik, ezért ott fogom tárgyalni.
Érdekes viszont, hogy Júdás egy midrásban – és egy másik apokrif iratban – megfogalmazott
történetre is utal levelében, tehát a szóbeli hagyományhoz e tekintetben is kapcsolódik. 670
3.1.1.3.5. A Jelenések könyve
A Jelenések könyve hemzseg a Tórából, a Prófétákból és az Írásokból vett részletektıl,
majdnem minden mondata tartalmaz ilyen utalást vagy konkrét idézetet, jóllehet általános
elvet nem fogalmaz meg a Törvényhez való viszony tekintetében. Ugyanakkor az általa
ábrázolt mennyei istentisztelet a Szentélyre vonatkozó rengeteg rituális tárgyat és
667 1Jn 3:4-9.
668 A többi újszövetségi könyv is tartalmaz hellyel-közel apokrif vagy pszeudoepigráf szövegekre való utalást
vagy használ olyan szófordulatokat, amelyek azokban is elıfordulnak. Ezek nagy részben nem is a nem
kanonikus könyveket kívánják támasztékul felhasználni mondandójuk alátámasztásához, hanem egyszerően csak
a kor vallási nyelvhasználatába beivódott kifejezéseket alkalmazzák, így nem tekinthetık egyértelmően apokrif
vagy pszeudoepigráf hivatkozásoknak. A szerzı nevével együtt, kifejezett idézetként azonban egyedül itt fordul
elı ilyesmi.
669 Júd 14-15.
670 Ti. utal a Micháél angyal és a Sátán között Mózes teste fölött zajló vitára, amely – egyes egyházatyák szerint
– szerepel egyrészt a Mózes mennybemenetele címő apokrif iratban – bár annak ránk maradt szövegében nem –;
de a D’várím Rábbá 11:5-10 is hasonlóról számol be.