Az Újszövetség és a Tóra - Or-Zse

313
– Engedj most – felelte Jézus –, mert így méltó hozzánk, hogy minden igazságosságot beteljesítsünk!
Ekkor engedett neki. 1116
Amikor tehát a zsidókeresztények továbbra is megtartották a Tóra ilyen természető
törvényeit, ezen az alapon tették, az Isten iránti szeretettıl és Tórája iránti szövetségi hőségtıl
motiváltan. Ezáltal nemcsak hogy a mindent nyugodtan megevı pogánykeresztény
testvéreikkel álltak továbbra is azonos platformon a megigazulás tekintetében, hanem még a
rabbinikus értelmezéssel is tökéletes összhangban maradtak!
Ezen a ponton válik érthetıvé Pál háláchikus döntése a korinthoszi pogánykeresztények
számára a bálványáldozati hús megevését illetıen. Ugyanis Korinthoszban a bálványoknak
áldozott állatok húsát éppúgy kiárusították a mészárszékekben, mint a többi húst, anélkül,
hogy tudni lehetett volna, melyik honnan származik. Így a gyülekezet azzal a problémával
nézett szembe, hogy amennyiben tartózkodni kívánnak a bizonytalan eredető hústól,
gyakorlatilag vegetáriánussá kell válniuk; ha ezt nem teszik, akkor tudtukon kívül
bálványáldozati ételt fognak enni, amit az apostolok a nem-zsidó keresztényeknek is
megtiltottak. Pál három teljes fejezeten át elemzi a kérdést, 1117
gondolatmenetnek csak a kiinduló és lezáró részletét idézem:
melybıl most a
Ami tehát a bálványoknak felajánlott étel megevését illeti, tisztában vagyunk vele, hogy semmiféle
bálvány nincs a világon, és hogy nem létezik semmiféle más Isten, csak egy. Mert ha léteznek is
úgynevezett „istenek”, akár az égben, akár a földön, aminthogy létezik is számos istenség és számos úr,
ám számunkra az egyetlen Isten az Atya, akitıl a mindenség van, és mi is ıérte vagyunk, és az egyetlen
Úr Jézus, a Messiás, aki által létezik a mindenség, és mi is ıáltala.
Csakhogy nem mindenkiben van meg ez a tudás: egyesek ugyanis mostanáig úgy hozzászoktak a
bálványimádáshoz, hogy továbbra is mint bálványnak felajánlott ételt eszik az ilyet, a lelkiismeretük
pedig, miután erıtlen, beszennyezıdik. De az étel nem visz közelebb bennünket Istenhez: ha nem
eszünk, az nem válik hátrányunkra, s ha eszünk, abból sem származik elınyünk! Hanem arra ügyeljetek
inkább, hogy ez a szabadságotok nehogy valamiképpen megütközést keltsen az erıtlenek körében! Mert
ha valaki meglát téged, aki tudással rendelkezel, amint a bálványszentélyben asztalhoz ülsz, vajon nem
fog-e felbátorodni arra, hogy a bálványoknak áldozott ételt ı is megegye? Hiszen így a te tudásod a
kárhozatba taszítja azt az erıtlen testvért, akiért a Messiás meghalt! Így tehát, miközben bőnt követtek
el a testvérek ellen, és erıtlen lelkiismeretükön sebet ejtetek, a Messiás ellen követtek el bőnt. Ezért, ha
egy étel megbotránkoztatja a testvéremet, inkább sohasem eszem húst, csak meg ne botránkoztassam a
testvéremet! 1118 (…)
Ezért hát, testvéreim, meneküljetek a bálványimádástól! Mint értelmes emberekhez szólok, ítéljétek
meg magatok, amit mondok: a hálaadás pohara, amelyet megáldunk, vajon nem a Messiás vérében való
részesedésünk-e? A kenyér, amelyet megtörünk, vajon nem a Messiás testében való részesedésünk-e?
Mert egy a kenyér, s mi, akik sokan vagyunk, egyetlen testet alkotunk, tudniillik mindannyian egyetlen
kenyérbıl részesedünk. Nézzétek a test szerint való Izraelt: azok, akik az áldozati ételeket megeszik,
vajon nem az oltár javaiból részesednek?
De mit is akarok ezzel mondani? Talán azt, hogy a bálványoknak felajánlott étel számít, vagy a
bálvány számít valamit? 1119 Ellenkezıleg, éppen azt, hogy amit áldozatul leölnek, azt démonoknak és
nem Istennek áldozzák – és nem akarom, hogy démonokban részesedjetek! Nem ihattok egyszerre az Úr
1116 Mt 3:13-15.
1117 1Kor 8-10.
1118 1Kor 8:4-13.
1119 Szó szerint: hogy a bálványáldozat van, vagy a bálvány van? Pál itt visszautal gondolatmenetének
kiindulópontjára, ahol azt mondta, „semmiféle bálvány nincs a világon, és hogy nem létezik semmiféle más
Isten, csak egy” (8:4). Most azonban már az ellenkezı következtetéssel válaszol, mint akkor!