Az Újszövetség és a Tóra - Or-Zse

297
máséi legyetek, az övéi, aki föltámasztatott a halottak közül, hogy hasznot hozzunk az Istennek. Amikor
ugyanis a testi természetben éltünk, a bőnös szenvedélyek a Törvény által mőködtek tagjainkban, hogy
a halálnak hozzanak hasznot; most viszont fölszabadultunk a Törvény alól, miután meghaltunk annak
számára, ami visszatartott bennünket, azért, hogy a Szellem frissességében szolgáljunk és ne a bető
elavultságában.
Mit is akarunk mondani tehát? Hogy a Törvény bőn? Távol legyen! Hanem, hogy nem tudnék a
bőnrıl, ha nem lenne a Törvény, s a kívánságról sem tudnék, ha a Törvény nem mondta volna: „Ne
kívánd...!” A bőn viszont, kihasználva az alkalmat, a parancs által hozott létre bennem minden
kívánságot – a Törvény nélkül ugyanis a bőn halott. Én pedig egykor a Törvény nélkül éltem, de amikor
eljött a parancs, a bőn életre kelt, én pedig meghaltam – és kiderült, hogy az a parancs, amely az életre
irányul, számomra a halált jelenti; 1069 mert a bőn, kihasználva az alkalmat, a parancs által félrevezetett
és megölt. Így tehát a Törvény szent, és a parancs is szent, igazságos és jó.
A jó tehát számomra a halált jelenti? Távol legyen! Inkább a bőn jelenti a halált: hogy leleplezıdjön
a bőn, amely a jót arra használja föl, hogy a halálomat munkálja: hogy teljes mértékben bőnösnek
bizonyuljon a bőn a parancs által! 1070
Az az elv, amely szerint a Törvény addig uralkodik az emberen, amíg él, a szóbeli Tanban
is megfogalmazódik:
Rabbi Jóchánán azt mondta: Mit jelent ez a vers: „A holtak között felszabadítva [bámmétím
chofsí]”? Amikor az ember meghal, felszabadul a Tóra és a jó cselekedetek [kötelezettsége] alól. 1071
Ez természetesen csak egy párhuzamos gondolat Pállal, rabbinikus szempontból nem
igazolja ıt, amennyiben Jóchánán nyilvánvalóan a fizikai halálra gondol, és nem valamiféle
jelképes halálra. Azonban ismét szeretném hangsúlyozni, hogy Pál viszont a Törvénynek való
meghaláson nem a törvénytelen életmód szabadságát érti, hanem csak a külsı kontroll alól
való felszabadulást, hogy helyette a belsı kontroll érvényesülhessen. Ha már a Törvény
megölt engem a bőneim miatt, és a Messiással „kihaltam” a bőnbıl, önmagamból és e
világból, akkor az e világon uralkodó Törvény mint külsı kontroll fölöttem már nem
érvényesül. Ha elutazom Németországból, attól a német törvények nem válnak
érvénytelenekké, de én mégsem élek a hatályuk alatt. A Törvény a világban élık fölött
uralkodik mint külsı kontroll jutalommal és büntetéssel. A nem e világban élık fölött külsı
kontrollként nem uralkodik, hanem ık teljesen azonosultak, egyesültek a Törvénnyel. De –
félreértések elkerülése végett – csak azok nem állnak a Törvény külsı kontrollja alatt, akik a
Törvény által meghaltak – és mindennap meghalnak – a bőn, önmaguk és a világ számára.
Csak mivel ezek számára halottak, ezért halottak a Törvény mint külsı kontroll számára, hogy
éljenek a Törvény mint teljesen szabadon megélt belsı kontroll számára:
…mivel némelyek célt tévesztettek és üres fecsegésekre adták magukat – törvénytanítók akarnak
lenni, holott azt sem tudják, mirıl beszélnek, és mi mellett kardoskodnak! Tudjuk, hogy a Törvény jó –
ha valaki törvényesen él vele; s azzal is tisztában vagyunk, hogy a Törvény nem az igazak, hanem a
törvényszegık, engedetlenek, istentelenek, bőnösök, tisztátalanok, szentségtörık, apa- és anyagyilkosok,
emberölık, prostituáltak, homoszexuálisok, emberrablók, hazugok, hamisan esküvık ellen van, és
1069 Szó szerint: nekem az a parancs, amely az életre [való], az a halálra [való].
1070 Rm 7:1-13.
1071 bSábbát 30a.